Tegnap és ma (képek később)

Tegnapi napom mélypontjai
1. Ebéd előtt két gyerekfelügyelő a karnevál maradványait, vagyis 20db ételfestékes vödröt hozott be, hogy ők már elöblítették, csak át kell küldeni a mosogatógépen. Aha, a néni mosolyogva mondta, hogy persze, persze. A munka meg rám hárult, mivel én voltam oda beosztva. Mindezt az ebéd közbeni 20 percben, amikor még nem jön 300 tányér, pohár, tál és a többi. Nagyon sokat káromkodtam és csapkodtam, már a néni is odajött, hogy nem baj, ha festékesek maradnak a vödrök, csak küldjem át őket, mert persze kiöblítve nem voltak, ahogyan ígérték.
2. Tegnap is fel kellett mosnunk. Tegnapelőtt is. Meg ma is. (Az első session alatt heti egyszer mostunk csak fel.)
3. Estére megjött a szar idő, villámlott meg minden. Azt hitték el fog vonulni vacsi előtt, így nem tudták eldönteni, hogy kint vagy bent együnk. Végül bent ettünk, fél órával eltolva. Azért is szoktunk kint enni a vacsorát, mert ilyenkor van egy serving line, ahová bunk-onként szólítják a kölköket, és kiszolgálják magukat, nem úgy, mint az ebédnél, hogy asztalonként egy vagy két fő kijön a tál kajáért. Így ugye a vacsorát sokkal egyszerűbb és kényelmesebb kint megoldani. De most bent ettek. Még soha nem éreztem ilyen. 300 ember tömörült egy helyen, mindenki kb. 20 négyzetméteren nyomorgott, én meg ott álltam 3db ketchuppal a kezemben, nem tudtam odamenni az asztalhoz, hogy letegyem nekik, így csak felemeltem a kezem a magasba és kikapkodták belőle. Nem akarok gonosz lenni (DE!), de olyanok voltak, mint a férgek, amik rávetik magukat a döglött húsra. Rám is tört egy kisebb pánikrohamféle. Nem bírtam ott maradni közöttük, szörnyű volt.

Mai napom fénypontjai
1. Ma fogtuk magunkat és meglátogattunk két meló között egy útjelzőtáblát. Igen ám, de ez nem hagyományos útjelzőtábla. Már utaltam rá, hogy rengeteg olyan városnév van, ami egy európai város vagy ország nevét viseli, és ez a tábla ezeket a városokat mutatja meg. Kicsit kiruccantunk Európába (nagyrészt).
Viszont, amikor megláttam nagyban a rólam készült képeket, elszörnyedtem. Holnaptól csak salátát fogok enni! 
Ja, és igen, új, menő napszemcsim van :D
A többi kép, ami nem a tábláról készült, az egy magánház kertje. Érdekes :)

(Bocsi, de megint késve tudom csak felrakni a képeket, mert elég rossz a net, és nem tölti fel, én meg már álmos vagyok és holnap 5:35-kor kelek)

2. Így visszagondolva a nagy hasamra már nem is olyan pozitív dolog, de azért jól éreztem magam. Meló után leültünk még az ebédlőben beszélgetni, mire kitalálták ezek az őrültek, hogy marshmallow-t akarnak enni. De hol? Ó, hát persze, ég az őrláng a tűzhelyen. Fogtunk 3 villát, loptunk a tripping room-ból marshmallow-t meg hershley csokit meg kekszet, rányomtuk a villára a cukrot, megpirítottuk, majd beletettük két keksz és két darab csoki közé és a sötét konyhában (mert ha kommandózunk, nem csinálhatjuk világosban) benyomtuk. Utána visszaültünk, de jött az újabb ötlet: Olyan finom dolgok vannak a Culinary Arts-ban (főzős ház a gyerekeknek), ugyan, oda is kommandózzunk el. Tök sötétben ott futkároztunk a táborban, nehogy meglásson valaki, bementünk, befaltunk egy csomó banánchipset meg ettünk cookie-t, ami kicsit égett volt, de azért finom :D meg vittünk a többieknek is banánt. Visszafele Regi lefejelt a nagy bújkálás közepette, de sebaj, túléltük, és még banánt is loptunk. A legfontosabb pedig: nem buktunk le! :D Jó sokat nevettünk, jó volt. 

Kb. ennyi. Jó is, rossz is, de már igazán vége lehetne, mert nagyon nem bírom tovább. Tele vagyok feszültséggel attól, hogy be vagyok ide zárva és nem lehet semmit csinálni. Meg már utálom ezt a melót meg azt is, hogy állandóan szivatnak és mindenki szarik ránk. Remélem az utazásra kimegy belőlem ez az érzés. Az biztos, hogy nagyon boldog leszek, amikor végre elhagyom ezt a szart 2 hét múlva. Már csak 2 hét!!!

Álom

Olyan rosszat álmodtam. Már otthon voltam, és mindenki kérdezgette, hogy milyen volt a nyaralás, hol jártunk, stb., és semmi nem jutott az eszembe, nem volt egyetlen emlékem sem a nyaralásról meg a tábor utáni dolgokról. Mire nagy leleményesen kitaláltam, tök sok idő után, hogy a tábor tönkrement és mindenkit hazaküldtek, és ugye ha kirúgnak, van 3 napod, hogy felülj egy repülőre és elhagyd az országot. Természetesen még aznap hazarepültem, így hétfőre (mára) haza is értem. Ekkor viszont bevillant, hogy mára érkezik meg postán amit rendeltem és hogy a francba fog eljutni hozzám. Teljes letargiába estem, és amikor itt felébredtem, tök olyan érzésem volt, mintha a saját ágyamban aludnék és anyu jönne be a szobámba egy adag elpakolásra váró ruhával :D

Utazási terv (végleges)

Day off
Tegnap day offom volt, és mivel ez a trip day is egyben, a csajok elmentek Portlandbe sétálgatni, én pedig Tomival találkoztam. Megint nehezen, de legalább kapott kocsit. Így elmentünk a Crystal Lake-hez, de mivel nem volt túl jó idő, így nem fürödtünk a tóban, csak üldögéltünk. Közben fagyiztunk is egyet. Utána fogtuk magunkat, és elmentünk azt hiszem Bridgtonba, ahol van egy sípálya egy dombon, Tomi azt akarta megmászni, de hála istennek letett róla. Utána elnéztünk Cascoba, ahol Casco-napok voltak. Olyan volt az egész, mint egy amerikai filmben: Bingo-sátor, vattacukor, mini óriáskerék, körhinta, és jó sok plüssállatlövő. Utána pedig visszamentünk a Crystal-tóhoz. Mire odaértünk, egy kis pavilonban összegyűlt egy zenekar, köré meg jó sok öreg néni meg bácsi, és elkezdtek zenélni, az emberek meg ott hallgatták őket. Ez is olyan volt, mintha egy filmben lettünk volna :D Elég fura volt, hogy délután csak így összegyűlnek, és zenekarokat hallgatnak. Mindenesetre hangulatos volt.

Útiterv
Mivel már megvan az összes repjegyünk, meg a legtöbb szállásunk, és Anyu is mondta, hogy írjam le, ezért gyorsan leírom még meló előtt az útitervünket.
A táboromnak ugye augusztus 13-án van vége, de sikerült elintézni, hogy utána egy hétre még át tudjak menni Tomihoz, így nála aug. 20-án végzünk. Ha minden igaz, valamennyit fizetni is fognak, ami tök jó :)
20-án reggel maximum 6 körül elindulunk kocsival Portlandbe, ahol 7:30-kor felszállunk a Bostonba tartó buszra, amivel 9:25-re érünk oda. Bostonból 14:40-kor indul a repülőnk Las Vegasba (baltimore-i átszálással), ahová 20:10-re meg is érkezünk. Az utazási idő 8,5 óra, az időeltolódás -3 óra, tehát az otthonihoz képest -9 óra. Vegasban a Quad-ban fogunk megszállni egy kétágyas szobában (Deluxe King Bed), ami a Stripen van :)

24-én indulunk egy kisebb túrára Vegasból. Elvileg kocsit bérlünk, amiről még nincs semmi infó, mert azt hittem a fiúk intézik, de szarnak ők mindenre. Magyarul ha én nem szervezek le mindent, akkor nincs is semmi a seggük alatt. Szóval kocsi még nincs, de lesz. Tehát 24-én reggel indulás az Antelope Canyonba

csak kiharcoltam, hogy ide is elmenjünk

ami körülbelül 3-4 óra Vegastól. Onnan még aznap továbbmegyünk a Grand Canyonhoz, ahol aludni fogunk. 

Valószínűleg sátorban, de még nincs se sátrunk, se camping. Valószínűleg estére érünk oda, így láthatjuk a naplementét. Másnap reggel még kinézünk, és akár túrázni is jó lenne. 

25-én délután valamikor elindulunk Los Angelesbe kocsival, ami körülbelül 8 órás út. Így 26 hajnalban érünk oda, ha minden igaz. Csövelünk pár órát, aztán még lebeszélem a hostjainkkal, hogy hadd rakjuk le reggel a cuccainkat náluk, utána pedig irány a város. A szállásunk Hollywoodban lesz, 36 percnyi sétára a Walk of Fame-től, és 31 percnyire a Kodak Színháztól, ami enyhén szólva jó.

LA-ben 2 napot leszünk. Még nem tudjuk, hogy elmenjünk-e a Universal Studios-ba, vagy sem. Jó lenne, de 3 napja jöttem rá, hogy az OCC-sek is Los Angelesben székelnek (haha, nem úgy :D), és úú de jó lenne. 

28-án 13:25-kor indul a repcsink Miamiba, ahová 23:15-re érünk, így egy éjszakát szintén csövelünk a reptéren. Utána pedig elfoglaljuk a szállásunkat. Ez nem lesz olyan jó, mint az eddigiek, mert egy 12 ágyas hostel-szobában fogunk lakni, viszont a beachtől kb 10 percre leszünk itt: http://www.hostelworld.com/hosteldetails.php/Miami-Hostel/Miami/46585?dateFrom=28+Aug+2013&dateTo=03+Sep+2013#availability
A szobákról cselesen nem tettek fel képeket...
Éééés, nem messze van tőlünk a Bay Harbour, és tervezem megnézni Dexter apartmanját is, aminek szintén kiderítettem a címét, csak valószínűleg magánterületen van, ami kicsit megnehezíti majd a dolgom. Lehet, hogy elmegyünk egy napra Key Westre is (nem csak Dexter-imádóknak). A többi időt meg lazulással, napozással, bulizással töltjük majd, hacsak nem látogat meg Katrina, vagy valami hasonló.

Egészen szept. 2-ig maradunk itt, majd reggel repülünk tovább New York-ba. Itt is egy hostelben fogunk lakni nem messze a Central Parktól és a Times Square-től, de szerencsére találtunk egy kétágyas szobát, ami még megfizethető. 
http://www.hostelworld.com/hosteldetails.php/Chelsea-Highline-Hostel/New-York/58008?dateFrom=03+Sep+2013&dateTo=07+Sep+2013#availability

annyira nem tűnik szörnyűnek

Szeptember 7-én este pedig irány a JFK és a haza, ahová 8-án érünk. 

Linkekkel még szolgálni fogok a szállásokról, csak most fúj a szél meg csöpög az eső, így elég szar a wifi is. Na meg 10 perc múlva mehetek vissza dolgozni, éljen!

***

Linkek és képek beszúrva :) és már süt a nap, jee!

Táboron kívül

Buli

Tegnap délután elhatároztunk a lányokkal, hogy ki kellene menni a Dollar Tree-be (100 Ft-os bolt) bevásárolni egydolláros cuccokból. Így vettem tusfürdőt, fogkrémet, egy elf márkájú szemhéjpúdert, Csingilinges nyomdát (mert ugyebár tanárként rettentő nagy szükségem lesz rá), meg körömlakkot a Secret buddymnak éés a legfontosabb: csomagolt zsepit, mert a Walmartban nincs, csak ilyen adagolt, amit ki kell húzogatni. Szóval sikerült a vásárlás. Főleg, hogy a srácra közel 2,5 órát vártunk, hogy érjen vissza a táborba, és vegyen fel bennünket. 

Aztán úgy volt, hogy a többiek majd mennek tovább bulizni, de mindenki visszamondta, így kitaláltuk Regivel, hogy nem hagyjuk magára Ilkát, mi elmegyünk vele. Így hazaértünk negyed 9-re, és 9-ig hajat mostam és elkészültem, és már indultunk is. Jesse, az ausztrál srác vezetett, egyedüli idegen 3 magyar lánnyal. Párszor kiakasztottuk, hogy magyarul beszélgettünk, de azért igyekeztünk angolul beszélni. 

Kb. 40 perc múlva meg is érkeztünk. Egy étterembe... ahol családok ücsörögtek a vacsorájuk felett. Regiék megkérdezték, hogy ez ugyanaz a hely-e, ahol voltak egy héttel ezelőtt, mert akkor buli volt, és mint kiderült, csak keddenként van buli náluk, mi pedig szombaton mentünk. De leültünk, ittunk egy kis vizet, aztán kitaláltuk, hogy iszunk vodkát. Igen ám, most jött csak a bonyodalom. Elkérték az útlevelünket, ez még oké, a lány már azt sem tudta, hogy mennyibe kerül egy shot vodka. Elment megkérdezni. Visszajött, és mondja, hogy nem ihatunk rövidet az étterem részen, át kell mennünk a bárba (kb. 3 méterrel odébb) és ott kell meginnunk. Odamentünk, erre megint elkérték az útlevelet.. Én ekkor azt mondtam, hogy oké, velem nem szórakoztok, nem iszok.

15 perc múlva Regi rábeszélt, hogy igyunk mégis, ittunk. Háát, ahhoz képest, hogy utálom a vodkát, egyáltalán nem volt erős. Összeismerkedtünk ott egy bácsival, akinek a felesége félig magyar, és a bárpultos ember feleségének is 56-os magyarok a nagyszülei. Megbeszéltük, hogy mindenhol ott vagyunk, mesélte, hogy volt Budapesten is, és elénekeltük a himnuszt is. 

Közben Ilka meg Jesse rendeltek egy blueberry pitét, amibe nem volt blueberry, és végül magát a pitét is elfelejtették nekik kihozni, így nem ettek semmit. Elég vicces egy hely, az biztos. 

Hazafele elmeséltem Jessenek, hogy volt egy ausztrál tanárom, aki mesélte, hogy Ausztráliában a kis hullámos papagájok (mint Gyurika) tudnak beszélni, csak az enyém nem tanult meg soha. Rettentően érdekelte ez a sztori.. :) Azért kíváncsi lennék, hogy érezte magát velünk. Biztosan jó sokat nevetett rajtunk.

Végül a buliból nem sok minden lett, de azért jól éreztük magunkat. Ééés loptunk egy picike kerti törpét. Rossz-rossz lányok!

Beach

Ma kitalálták a lányok, hogy meló után menjünk át a Crystal Lake-hez fürdeni. Át is ruccantunk: homokos part, átlátszó, meleg víz. Jó volt, napoztunk is, fürödtünk is. Arra pont jó volt, hogy kicsit kiszabaduljunk a táborból és elszakadjunk a munka hangulatától. 

Most este pedig itt fekszem az ágyamban, amit mindenki kanapénak használ, mert olyan frekventált helyen fekszik a bunkban. Rendet raktam a cuccaim között, összeszedtem a mosnivalót, és minden kész egy kiadós alváshoz. Holnap szerintem a mosogatógépnél leszek... egy élmény. 

Paddleboard

Ma rávettek a lányok, hogy menjünk ki délután, vacsi előtt a tóra paddleboardozni. Hát, okét mondtam, gondoltam addig úgyis meggondolják magukat. Időközben el is aludtam a nagy melegben, felébredtem, és kiderült, hogy még mindig menni kell. Átöltöztünk, lementünk a partra, felvettük a mentőmellényt (ami tényleg fenntartott a víz tetején!!), kértünk pár deszkát és neki is indultunk.
Akkora deszka van hozzá, mint amilyennel szörfözni szoktak, fel kell állni rajta, vagy térdelni kell, és van egy evező is, amivel hajtjuk magunkat. Először majdnem beleborultam a térdig érő vízbe, de aztán sikeresen megtaláltam az egyensúlyomat. Az evezésbe is nagyon belejöttem, csak úgy hasítottam a vízen :) Beeveztünk egészen a tó közepéig. Ott beugrottunk a vízbe, fürödtünk kicsit, meg napoztunk volna, ha nem lett volna rajtunk a mentőmellény. 
Holnap is megyünk, és azt tervezzük, hogy bemegyünk a szigetre! Huhú.. Tök jó lesz :) 
Képet nem ígérek, mert a vízbe nem akarunk fényképezőt vinni, de lehet majd megkérünk egy vitorlázóst, hogy jöjjön be mellénk és csináljon képeket.

Katasztrófa

Tegnap végre találkoztunk Tomival, elmentünk a főnökének a nyaralójába, ami a Long Lake partján van pár kis házzal együtt. A házakba nem tudtunk bemenni, de fürödtünk a tóban, ami ellenben az óceánnal, tök meleg volt. 

Ja, és majdnem el is felejtettem: életemben először vezettem tök, ismétlem: TÖK EGYEDÜL! Addig minden jól is ment, amíg Tomi be nem ült mellém. Egy rally-s kanyart leszámítva (Valahol itt kell bekanyarodni. Hol? Menj még tovább, nem itt. Itt kell kanyarodni!!) nem volt semmi probléma.

Viszont, odafele átfutott előttem egy kis móki, és visszafele láttam egy halott mókust az úton, de remélem nem ő volt az, meg szerintem nem is ugyanott volt.

A legnagyobb problémám tegnap: jön le az ágyáról Mariann, hogy nem működik az e-bookom, teljesen befagyott. Próbáltuk újraindítani, reset-elni, még neten is rákerestünk valami hard resetre, semmire sem reagált, én meg már majdnem bőgtem. Vagy egy órán keresztül próbálkoztunk, de semmi... olvastunk olyat, hogy akkor csinált ilyet másnál ugyanez a típus, amikor nagyon le volt merülve, így egész éjjel töltöttem. Reggel 5:35kor keltem, gyorsan meló előtt megnéztem, még mindig semmi.. Reseteltem, bekapcsoltam, semmi... Hihetetlen. Erre jönnek a délutánosok melóba, és mondják, hogy működik. Most ebéd előtti szünetben megnéztem, és tényleg megy!!!!!! Aaaah, akkora kő esett le a szívemről. Mit csináltam volna nélküle egész nyáron???

Acadia National Park

Vasárnap este nagy volt a buli, csak én épp kihagytam. Kicsit eltántorított a tény, hogy kb. negyed órát kellett volna az erdőben sétálni, tök sötétben. Így inkább aludtam. A többiek elég sokáig maradtak, így másnap reggel 7 helyett fél 9-kor indultunk útnak. Bepakoltunk három sátrat, meg jó sok kaját. Út közben elég sok dolog ellenünk volt: eltévesztettünk egy autópályakijáratot, majd a következő le volt zárva, így ez kb 30 percet tett rá az út időtartamára, plusz egy baleset miatt dugó is volt, amit, meg kell jegyeznem, rekordidő alatt "takarítottak el", és tették újra járhatóvá az utakat. Az autó totálkáros lett, és nem is tudom, hogy élhette túl a sofőr. Valószínűleg sehogy. Moose-zal nem találkoztunk, sajnos, viszont elmentünk Dexter mellett. És odafele Storybrook helyett átmentünk Stony Brook-on.

Körülbelül 2-re értünk Acadiába, a tervezett dél/fél egy helyett. Megkerestük a szaros éttermet, ami elég lepukkant volt, meg a kilátás is elég csúnya volt. Íme: 

Kikötő, ez még nem az étterem

Park, az étterem előtt

Ott, a kis sárga napernyők alatt ettünk

Kedvenc pad

Lazac egy kis gyömbéres-áfonyás szósszal és párolt zöldséggel

Én és a lazac-limonádé kombó (megy a blogomhoz :D)

Sajttorta mmmm

Kilátás a WC elől

Felirat hozzáadása

Igen, igen, itt ettünk. 

És a bizonyíték, hogy valóban itt voltam.

Ebéd után, amivel kb. délután 4re végeztünk, felkerekedtünk és elautókáztunk a közeli beachre, ami a nemzeti park része. Sok homok volt és kevés kagyló. A víz rettentő hideg volt, hidegebb mint Old Orchardon, de azért kétszer bemerészkedtem, és egyszer nyakig el is merültem benne (két másodpercre). A hullámok nagyon-nagyok voltak, egyszer-kétszer sikerült kivinnie a partra :) És anyunak megjegyzés: csak addig mentem be, amíg leért a lábam :D
Képzeljétek, végre volt időm napozni és olvasni egyszerre!! Komolyan, hazamegyek tök fehéren, szégyent hozok az egész családra :)

Volt amúgy egy kis apró tó, vagy nagy pocsolya, kinek mi, amiben meleg víz volt, és ott áztatták magukat az emberek. Én csak bokáig mentem bele. Ki tudja, hogy nem a pisitől volt-e meleg :D

Meleg pocsolyák

Homokban fetrengős. Igen, a bugyim is tele volt utána homokkal.

Beach után megálltunk a parkon belül egy-két kilátónál.

Innen nézve balra volt a kis strand, bent az öbölben.

Legyetek menők! Fapofa :)

A végén felmentünk egészen a Cadillac Mountain tetejére. Sok kacskaringó, és mesés táj. Gyönyörű volt. Olyan volt az egész, mint Sohaország. 

Olyan este 8 körül indultunk a campingbe. (Innen már nincsenek képek.) Felállítottuk a három sátrat, időközben halálra csíptek a szúnyogok. Utána elmentünk a fizetős 7 perces zuhanyzóba zuhanyozni (végre!) és 10 körül el is készültünk, hogy lemehessünk a városba. Természetesen, mire odaértünk már majdnem minden zárva volt. De a moose-os bolt még nyitva volt! Kár, hogy olyan drága volt bent minden. Pedig nagyon jó dolgok voltak. Ettünk egy fagyit is, ami szerintem nem is volt túl extra. Éjfélre hazaértünk, lefeküdtünk aludni. 6:00-kor keltünk és fél 8kor pedig elindultunk vissza, hogy délre ideérhessünk és dolgozhassunk.

Természetesen, az alatt a másfél nap alatt, amíg nem voltunk itt, akkora mocskot csináltak a hülye gyerekfelügyelők a konyhában, hogy rögtön fel is kellett mosni az egész konyhát, így kétszer annyi időt dolgoztunk, mint kellett volna. Nagyon jó volt. Igazából ezzel az utazással elhúzták előttünk a mézesmadzagot: láttunk sok dolgot, de nagyon sok dologra nem volt időnk. 

Nem is akartam visszajönni. Most kaptam egy kis ízelítőt a nyaralásból, és annyira rossz, hogy még több mint egy hónap hátra van. Hazamegyek, és az fog az eszemben járni, hogy eljöttem ide, hogy 2,5 hónapot robotoljak azért, hogy aztán nyaraljak 2 hetet. Persze, híres városok, meg mégis csak az USA, de kemény. Remélem megéri. 

Az biztos, hogy többet táborba nem jövök vissza dolgozni.

Az első session vége

Először is többetektől megkaptam, hogy hiába nézte-nézte a blogomat, nem frissült. Nagyon szégyellem magam, de lusta is voltam, és időm sem volt túl sok.

Az elmaradt Old Orchardos képekkel kezdeném, amikkel még tartozom:

Elöl Police motor, hátul Police bicikli

beach

A zsákmány (rám van bízva, hogy ne törjenek össze, amíg haza nem érünk)

csak mert olyan cingár ezen a képen :)

tűzijáték előtt, Nápoly, Maine

Képzeljétek, mielőtt elfelejtem, elmesélem: egyik este vacsoránál beharangozták, hogy az evening programra Kelly Clarksont várják a Chick-be (közösségi teremféle). Mindenki totál bezsongott, még a magyar kitchen staff is egy emberként, fényképezővel a zsebben kerekedett fel, hogy mi márpedig ki nem hagyjuk Kelly Clarksont. Szépen leültünk, akkor már gyanús volt minden. Mire feljött a színpadra két duci csaj és bejelentették, hogy ők Kelly Clarkson előzenekara. Hurrá. A második szám közepén szépen fel is álltunk és kijöttünk, mert Kellyt persze otthon hagyták.

A héten egész sok dolog történt velem. Először is: nem kaptunk szabadnapot a szokásos napon, hanem aznap mindenkinek be kellett menni segíteni a prep chefeknek kajákat csinálni. Ugyanis tegnapelőtt bankett volt, tegnap meg parent's day. Csütörtökön lett volna a szabadnapom, de 

ugye mentem én is segíteni. Ez a nap két szempontból is rettentő emlékezetes számomra. Elsőként: elmondhatom, hogy végérvényesen leszakadt a cipőm talpa. Szegénykémet annyi víz áztatta a dish washernél meg annyi megpróbáltatáson ment keresztül ezen az egy hónapon, hogy nem bírta tovább és feladta. Megértem.. remélem az én talpam nem fog leesni.
Második pedig: a bácsi megkért, hogy egy magyar viszonylatokban kb 10cmx30cmx20cm-es nagy fém tálba szemezzek le szőlőt egészen addig, amíg púposan meg nem telik a tál. Nem néztem az időt, de vagy 1,5 órán keresztül szőlőt szemeztem!!!!
Amúgy most jut eszembe, itt olyan szőlő van, amiben nincs mag, nagy és ropogós. Imádom. A kedvenc gyümölcsöm lett a génmanipulált amerikai szőlő. Hazamegyek és tuti óriási traumaként fog érni, hogy újra mag lesz a szőlőben :(

Bankett
A bankett péntek este volt. Nagy volt a hajtás, a néni meg a bácsi egész héten tiszta idegbeteg volt. Mindenbe belekötöttek, amibe nem kellett volna. Amire meg szükség lett volna, azt elfelejtették. Annyira megszervezték az egész kajapakolást hogy csak na. A néni keze a kaják kiadogatása után szabályosan remegett, annyira ideges volt, hogy minden jól sikerüljön, egyik asztalra se kerüljön több hús, mint amennyien ott ülnek és a többi. Az ebédlőt a gyerekfelügyelők feldíszítették, a téma kalózos volt. Nagyon jól megcsinálták. Képeket szintén késve tudok feltenni, mert az egyik lánytól még nem kértem el a képeket, amiket a gépével csináltam. De volt kincsesládától kezdve papagájon át a csontvázig minden. 

Parent's day
Tegnap a szülők már délelőtt elkezdtek szállingózni a táborba. Mivel délutánosok voltunk Regivel, így meló előtt mentünk egy kört a parkolóban, hogy mégis miféle szekerekkel járnak-kelnek ezek a gazdagok, akik 6800 dollárt képesek fizetni 3,5 hét tömény cukiságért. Nagyrészt semmi extra nem volt, 1-2 Volkswagen, meg Dodge meg Chrysler. Volt viszont három Mustang. Mindhárom ugyanaz a típus, az egyik piros, a másik zöld, a harmadik meg kék. Gyönyörűek voltak. A pirosat fényképeztem le egyedül, mert akkor nem látott senki. Amikor a kékhez mentünk volna fényképezkedni, már tele volt emberrel a környék, úgy meg elég gáz lett volna. A fényképezőt elfelejtettem idehozni az Office-ba (itt van csak normális net), úgyhogy ezzel a képpel is később szolgálhatok csak. Amúgy a szülők, ahhoz képest, hogy volt amelyiket sofőr hozta, meg magánrepcsivel mennek holnap Madridba, elég normálisnak tűntek. Nem rítt le egyikről sem, hogy tele vannak pénzzel. És itt ez nem csak azt jelenti, hogy tele vannak, hanem hogy szó szerint úszhatnának az aranyban mint Dagobert bácsi. Az anyukák nagyon kis fittek voltak, mindegyiknek biztos van otthon 1-2 személyi edzője. Az apukák idősebbek voltak, kicsit pocakosak, őszek... Meg volt egy-két nagyon sportos, festett szőke is köztük. De aranyosak voltak, mosolyogtak, és türelmesek voltak amikor újratöltöttük a salátájukat. :D

Ma reggel elhúztak a kölkök, hála istennek. Szerdán jön a következő turnus, állítólag lesz egy magyar kiscsaj is közöttük, úgyhogy a magyar beszédáradat minőségén kicsit javítanunk kell majd. Jó volt, hogy 250 gyerek mellett azt mondhattunk amit csak akartunk, úgysem értette senki.

Holnap reggel megyünk az Acadia Nemzeti Parkba, ami kb. 3 órányira van tőlünk. A séf bácsi meg néni adott 700 dollárt, amiből ebédelhetünk, meg fizethetjük a szállást, benzint, stb. Nagyon aranyosak. Remélem nem sokszor lesznek olyan idegbetegek mint ezen a héten. Ma este meg elvileg Intersession buli lesz az erdőben, medvék és jávorszarvasok társaságában. Regivel lemaradtunk a piaszerzésről, úgyhogy majd nézhetjük a sok részeg külföldit. Lehet inkább nézünk egy filmet, vagy valami. Majd meglátjuk.

Na megyek, a képeket meg majd pótolom valamikor.