New York 1. nap (folyt.)

Az előzőt a Bryant Parknál hagytam abba. Utána mentünk egy keveset és a New York Public Librarynál kötöttünk ki. Nem néztünk nagyon körül, bementünk egy-két terembe, ahol találtunk magyarokról szóló történelemkönyveket is. Beleolvasgattam, de nem sok ismerős névvel találkoztam. Vagy én vagyok alulinformált, vagy olyan dolgokat emeltek ki a történelmünkből, ami nem lehetett túl fontos.
Állítólag a Holnapután egyes részei is ebben a könyvtárban játszódtak, nekem nem volt ismerős, amikor ott voltam, de bármi előfordulhat :) A hóval betemetett oszlopok úgy néznek ki, mint a valóságban.
Ahogy mentünk tovább, láttuk a Chrysler Buildinget is, ami az első képen is látható hátul, középen.

Szóval, haladtunk tovább, egészen a Grand Centralig, New York vasútállomásáig.

Ezután megkerestük a Build-a-bear Workshopot, ahol egyedi macikat lehet csinálni. Lehet macit választani, amit kitömnek neked, ruhát lehet rájuk venni, különböző kiegészítőkkel együtt. Gondolkodtam rajta, hogy csinálok egyet ajándékba, de aztán egy jobb maci ára elég drága lett volna mindennel együtt. Így csak körbesétáltunk, és mentünk tovább egészen a Rockefeller Centerig. Itt találhatók a nemzetek zászlói, köztük a magyar is, és két nappal később ennek a tetejére mentünk fel naplementét és éjszakai fényű New Yorkot nézni.

A következő állomás a Szt. Patrik Katedrális volt, ami teljesen fel volt állványozva kívül-belül, így szinte semmit nem láttunk belőle. Amúgy kb. mindenhol javításokat végeztek egész New Yorkban. Mivel szeptember elején voltunk ott, már lement a nagy turistaszezon, így még a jó időben nekiálltak a sok restaurálási munkának. Hát, ez van. Sok dolgot nem láttunk teljes egészében emiatt.

Továbbhaladtunk a Central Park felé, ahol láttuk az Apple Store-t. A bolt a föld alatt van. Elég nagy, és minden Apple terméket ki tudsz próbálni annak ellenére is, hogy az üzletben voltak vagy 200-an, ha nem többen.

Elmentünk a Plaza Hotel előtt is, ahol Kevin is megszállt a Reszkessetek betörők 2-ből, bár ezt is újították, és az egész eleje le volt takarva.

Ez azt hiszem a St. Thomas Cathedral. Érdekes látvány
volt egy ilyen régi templom a sok felhőkarcoló között.

Ezután bementünk a Central Parkba. Ez a hely rögtön a kedvencem lett. Rengeteg a füves terület, sok játszótér van, és minden megtalálható ott, amire csak vágysz. Lehet biciklizni, lovaskocsizni, futni, voltak nagy sziklák is, rengeteg pad, óriási füves terület, ahová csak úgy kiülhetsz; tavak, és a többi. Bár az is igaz, hogy szerintem nincs olyan része, ahová nem hallatszik be az autók zaja, de aki New Yorkban él, annak valószínűleg ez fel sem tűnik, elég nekik a gyenge madárcsicsergés és a mókusok látványa.

Columbus Circle a Central Park csücskében

New York 1. nap

Sajnálom, hogy ilyen sokára írok csak. Aki esetleg megijedt, hogy lezuhant a repülőgépem, semmi ilyesmi nem történt, már itthon vagyok Magyarországon, sőt, már suliban is jártam azóta.

Na de elakadt a történet Miami és New York találkozásánál.
Sikeresen kiértünk a reptérre a shuttle busszal, nem volt különösebb gond. Nashville-ben szálltunk át. Elég meglepő amúgy, hogy a nyugati városokban minden reptéren volt ingyenes wifi, és amint átértünk keletre, ez a szolgáltatás átváltott fizetősre. Keleten biztos drágább a jelek sugárzása... ez látszott a tábori wifin is :)

Tehát megérkeztünk a La Guardia reptérre. Kilépve a terminálba teljesen más látvány fogadott, mint amire számítottunk. Azt hittük, hogy New York egyik reptere majd akkora lesz mint egész Tatabánya, ehhez képest a váróterem olyan széles volt, mint egy kórházi folyosó, benne pár szék, tömérdek emberrel, a társuló szaggal és hőmérséklettel együtt. De semmi gond, New York-ban voltunk, a világvárosban, nem számít semmi, csak hogy itt vagyunk, és vár a világ.
Várt is. A szállásunk honlapján elérhető tanácsot követtük, úgy jutottunk el a hostelbe. Vicces volt, mert amikor megkérdeztem egy nénit, hogy hol van az a megálló, ahol le kell szállnunk, azt hitte, hogy nem értem, mi van a papíromra írva, ezért hangosabban és még jobban artikulálva felolvasta a szöveget. Persze akcentussal, mi mással? New York-ban mindenki valamilyen akcentussal beszél, és hülyének néznek, amikor nem értjük meg őket. Már biztos elegük van a sok bevándorlóból.

A busszal végig olyan környéken jöttünk végig, mint amit a filmekben is látni lehet: fák szegélyezik az utat, mellette lépcső vezet fel mindegyik házhoz. Hangulatos volt.
Utána metróztunk még egyet, sétáltunk három saroknyit, és meg is érkeztünk a szállásra. Itt kisebb kavar volt, mert egyikünknél sem volt összesen annyi kp, vagy pénz a bankkártyáján, ami fedezte volna mindkettőnk szállását, éppen ezért külön szerettük volna kifizetni a közösen foglalt szállást. Csak annyit kellett volna tennie a srácnak, hogy számológépen elosztja kétfelé az összeget, és kétszer ad vissza. De nem, ő belenyúlt a rendszerbe, szétválasztotta a foglalást, és két különböző ár jött ki. Persze Tomié lett a több :D Mondtuk neki, hogy ezzel sincs semmi gond, majd egymás között elrendezzük, de nem, neki ez így nem volt jó, úgyhogy fél órát szenvedett vele, mire megoldotta.

Felmásztunk a 3. emeletre, kinyitottuk az ajtót, és tátva maradt a szánk. A franciaágyas szobánk helyett kaptunk egyet, amiben volt egy emeletes ágy. Remek. Nem mentünk le reklamálni, mert már tuti elege volt belőlünk, így fogtuk a két matracot, és leraktuk a földre. Megoldottuk az ágyproblémát, már csak enni kellett valamit. Az egyik recepciós srác mondta, hogy 4 saroknyira vannak pizzázók meg mindenféle kajádák. Elindultunk hát felfedezni a várost. Chelsea-ben laktunk, ami Manhattanben van. A szállásunk a 23. és a 8. utca sarkán volt. Elértük a 7. utcát, aminek a sarkán, pontosan a metrólejáró mellett megláttuk a későbbi törzshelyünket, az $1-os pizzázót. Isten kaja volt a sok müzliszelet és szalámis kenyér után, de a negyedik napra már nagyon elegem volt belőle. Egy szelet sajtos pizza volt $1, két szelet sajtos + egy innivaló pedig $2,75, így teljesen megérte. Jól bekajáltunk, majd nagy boldogan visszamentünk a szállásra, és aludtunk. Ugyanis másnap kezdődött a nagy kaland.

Rita egyik volt osztálytársa jó sok időt töltött New Yorkban au pair-ként, így elég jól ismerte a várost. Már korábban összeállított egy 3 napos kirándulást, amit nekünk is elküldött, így nagyon sokat nem kellett tervezgetnünk, azt követve ismertük meg a várost.

Times Square
A reggelt a Times Square-en kezdtük. Rengeteg ember és sok bolt jellemzi. Az emberek nagy része turista, vagy turistaerőszakoló városnéző túrát hirdető emberke volt. Szörnyű volt, bár nem annyira, mint Vegasban. Voltunk a Hard Rock Café-ban, meg még utána vagy hússzor visszatértünk; az M&Ms boltban, Disney Store-ban, és Wonka boltban, meg rengeteg NYC bigyóboltban. Az utcákon találkozhattunk pókemberrel, vasemberrel, Mickey és Minnie egérrel, a Toy Storys cowboy babával, Szabadság szoborral, és még sok más hírességgel.

Bryant Park
Ezután tovább sétáltunk, és elértük a Bryant Parkot, ahol vannak fák, padok, a bokrok között eldugott konnektorok, és a lombkoronák fölött még az Empire State Building is kidugja a fejét :) Itt leültünk, nézelődtünk és ettünk egy keveset.

Most pedig félbehagyom az írást, mert holnap suli, és fáradt vagyok, de ígérem, hogy nemsokára a végére érek.

Everglades, Miami

Los Angelesből másnap repültünk Miamiba Denveren keresztül. Sokszor hittem azt, hogy utoljára látom Las Vegast, de végül mindig volt lehetőség egy utolsó pillantásra. Így volt ez most is, a repülőről tökéletesen látni lehetett a Stripet. Sőt, a Grand Canyon is feltűnt a messzeségben. Sikeresen felkészültünk a kaja nélküli repülőútra, belepakoltuk minden élelmünket egy táskába, hogy könnyen ki tudjuk halászni a fél napos út alatt. De persze megint jó nagy hülyék voltunk, hiszen elküldtük a kézipoggyászunkat egy átvizsgálásra, és kiderült, hogy az bizony megy a repcsi gyomrába, és csak Miamiban kapjuk vissza. Nagyon ügyesek voltunk, így jutalomképp megint éheztünk (na jó, vettünk fánkot a reptéren.)
Negyed éjfélre értünk a Fort Lauderdale reptérre, és mivel aznap éjszakára direkt nem foglaltunk szállást, a reptéren éjszakáztunk. Soha többet nem akarok reptéren aludni! Rosszabb volt még a Grand Canyonos sátorozásnál is. Tudtam aludni, azzal nem volt gond, de amikor felkeltünk, teljesen úgy éreztem magam, mint egy hajléktalan.
Reggel 6-kor végül elindultunk. Kimentünk a reptér elé, ott felszálltunk egy shuttle-re (1) ami elvitt a Tri-rail állomásához. Ott felszálltunk a Tri-rail-re (2), ami elvitt a Miami Internatinal Airport megállójához. Itt felszálltunk egy shuttle-re(3), ami bevitt a reptérre. Itt felszálltunk a MIA Mover-re (4), ami elvitt a Metrobus-hoz. Itt pedig felszálltunk a 150-es buszra (5), ami elhozott South Beachre, a szállásunkra. Csupán 3 órát tömegközlekedtünk.
Persze, mint kiderült, csak fél 1-től vehetjük át a szállást, ezért inkább átöltöztünk, és lementünk a strandra kicsit. A víz nagyon meleg, a part nagyon homokos, és nincs árnyék sehol. Délután visszamentünk, a foglalási áron felül még lehúztak 65 dolcsival, gondolom mert 12 ágyas helyett 8 ágyas szobába kerültünk. Nagy könnyebbség... 
A szobába bezsúfoltak 4 emeletes ágyat, meg 3 oszlop zárható szekrényt, illetve van még egy kis fürdőnk is. Igazából lehetne rosszabb is. 
Volt egy lakótársunk, aki igazán kihúzta a gyufát nálunk. Az oké, hogy barátkozni próbált, meg inni invitált bennünket, de amikor hajnali 3/4 4-kor bejött, és elordította magát, hogy mi hogyhogy külön ágyban alszunk (nem igazán férünk el ezeken a keskeny ágyakon), tán így kényelmesebb? Na.. ekkor utáltam meg igazán. Hála istennek tegnap délelőtt elhúzott, de az is biztos, hogyha reggel kétszázszor nem tette meg a táskája és az ágya közti távot, akkor egyszer sem. A többiekkel nincs nagyobb gond. Tegnap jött egy idősebb bácsi, aki nagyon durván horkol, de szerencsére csak hajnalban kezdett rá igazán. Volt még francia és német pár, angol csajok, orosz srác. Eléggé international a szoba.

Megérkeztünk Miamiba, és másnap elmentünk Evergaldes-be. Úgy volt, hogy autóval fogunk elmenni Key West-re, de elég messze van, meg drágább is lett volna. Ez a félnapos túra fejenként 40$ volt. Meg is békéltem vele gyorsan, hiszen igaz, hogy Dexter a könyvben járt Key Westen, de Everglades-ben ölte meg Doaks őrmestert a második évadban (igazából egy magántónál forgatták, de az mindegy). Szóval mindkét helyen átérezhettem a dexterizmust. Na jó, csak viccelek.
Amúgy elég félelmetes Miami, szerintem azért nem érzem magam biztonságban, mert túl sok Dextert néztem :D és mindenhol sorozatgyilkosokat látok, akik az éjszakában vadásznak a fiatal lány áldozataikra. 

Szóval, Everglades. 
Busszal mentünk, körülbelül egy órás volt az út. A parkhoz egy hosszú út vezetett, aminek két oldalán ott volt a mocsár, és az úttól kb. 3 méterre végig egy sárga kerítésféle vezetett, hogy a vadállatok ne másszanak fel, és egyék meg a gyanútlan turistákat. Leparkoltunk, megkaptuk a csoportunk számát, és már mehettünk is a propelleres mocsárjáró hajónkra. Kaptunk füldugót is, mert amikor száguldoztunk, nagyon hangos volt a motor. Elég jó kilátásunk volt, a legelső sorban ültünk.
Az út elég eseménytelen volt. Befenyítettek bennünket, hogy ne nyúljunk ki a hajó korlátján, mert leharapják az aligátorok a kezünket, de a víz is csak térdig ért kb. Persze, biztos belesüppedtünk volna nyakig az iszapba. Az egész mocsár tele van fűvel és élettel. Kihajóztunk a közepére, és nem volt körülöttünk semmi. Nagyon szép és félelmetes volt. Főleg, amikor mondták, hogy a világon egyedül itt él aligátor is és krokodil is. Amikor elindultunk visszafele, meglepetésünkre és szerencsékre csak aligátorokkal találkoztunk, ugyanis ők a kevésbé agresszívek. Először egy nagyobbat vettünk észre egy fa törzsénél lapult a vízben, nem messze tőle pedig egy pici bébi feje lebegett a vízben. Nagyon aranyos volt. Az s megfordult a fejemben, hogy igazából ezek műanyag aligátorok, amiket a turisták miatt tettek oda... de Tomi azt mondta, hogy igaziak voltak. Ki tudja, én mindent el tudok képzelni.
A visszaúton még láttunk nagy és kicsi teknősöket is úszkálni a víz alatt. Remélem túlélték az aligátorokat.

Miamiban igazából nem sok dolgot csináltunk. Lementünk a strandra, sétáltunk a sétálóutcákban, vásárolgattunk, ilyenek. Nem is nagyon lehet mást csinálni. Vagyis de. El lehet menni Dexter apartmanjához!!

Ma délelőtt el is mentünk. Google maps-en megnéztem az útvonalat, busszal el kell menni a 96. utcáig, onnan gyalog a 103.-ig, és már ott is vagyunk. Leszálltunk, kerestük a táblát, hogy Bay Harbor, de semmi. Megyünk egyenesen, elhagytuk a 101. utcát, jön egy híd, na mondom jó helyen vagyunk, mert be kell menni egy szigetre. Sétáltunk már vagy egy órája 11 körül, a legnagyobb melegben, mire látjuk, hogy a hídon túl nincs semmi. Teljesen magamba zuhantam, úgyhogy gondoltuk elsétálunk még a messzi hotelekig, hátha ott lesz. Délben oda is értünk, 158. utca!!! 
Megfordultunk, és felszálltunk az első buszra, ami visszahozott. Egy órára értünk vissza. Megnéztem itt, hogy merre kellett volna mennünk... kb. 2 utcával odébb kellett volna párhuzamosan mennünk, és akkor eljutottunk volna a jó szigetre. De természetesen Miami Beachen nincsenek gyalogosok, vagy ha vannak, azoknak is van GPS-ük, így nem kell semmit, szó szerint semmit kitáblázni! Nagyon felidegesítettem magam. 

Már mennék haza. Holnap hajnali fél 5-kor jön értünk elvileg a shuttle, ami kivisz a reptérre, ugyanis az első busz 5-kor indul, és azzal nem érnénk ki időben. Kíváncsi vagyok, hogy megtalálnak-e bennünket, mert a visszaigazoló emailben nincs benne a pontos házszám, ahol fel kell venniük. Remélem a rendszerben benne van, mert nem akarok 100 dolcsit pluszban kifizetni egy taxisnak.

Tehát holnap irány New York, 3,5 napunk lesz ott, remélem nagyon jó lesz. 

Universal Studios

Hogy végül miért volt érdemes elmenni LA-be? A Universal Studios miatt! 
Tudom, tudom, rettentő drága a jegy, meg minden, de kár lett volna kihagyni. Mehettünk volna akár Malibura vagy a Santa Monica beach-re helyette, de szerintem jól tettük, hogy így döntöttünk.
Reggel elég korán indultunk, mert előző este ébredtünk rá, hogy jegyet kellene vennünk, hogy ne kelljen túl sokat sorban állni. Igen ám, de a jegyet valahol ki kellett volna nyomtatni, nekünk pedig nem volt nyomtatónk. Így odamentünk 8-ra, a park pedig 9-kor nyitott. Jóval nyitás előtt megvettük a jegyet, olyan 3/4 körül be is engedtek, de előtte még összetereltek bennünket, mint valami állatokat, és meg kellett várni, amíg a director áldását adja a bemenetelünkre. Persze késett vagy 10 percet. Amikor aztán mehetett a csorda (szerintem elég megalázó volt..), mindenki elkezdett futni (sok hülye), hogy elsőként tudjon bemenni a kiválasztott helyre. 
Mi legelőször egy buszos túrán vettünk részt, kicsivel több mint egy óra volt. Körbevittek bennünket a parkban, mutattak forgatási helyszíneket, rendezők irodáit, kívülről láthattuk, hogy hol forgatják az NCIS-t vagy CSI-t vagy valami hasonló sorozatot (nagyon izgalmas volt). Láttunk áradást, földrengést a metróállomáson, King Kong és T-Rex harcot 4D-ben (még a nyáluk is ránk fröcsögött), és a hírhedt Cápa is ránk támadt.

Ilyen kis kocsikkal mentünk :)

New York

O-ó, King Kong barlangja előtt

Vajon mi vár ránk odabent?

Itt kaptunk először vizet a nyakunkba.

Western falu

Kis középkori francia falu

Ki falva a Grincsből

A Studio Tour után futottunk (gyorsgyalogoltunk) Shrekhez, ahol egy kisfilmet vetítettek le nekünk 4D-ben. Mozogtak a székek lovaglás közben, néhányszor Szamár nyála kötött ki az arcunkban és hasonló nyalánkságok estek meg velünk. Jó volt, de volt jobb is. 

Aztán bementünk a Horror házba is. Rossz ötlet volt. Úgy mentem végig, hogy jaj, csak nehogy megijesszenek! Többnyire be is jött, de amikor egy óriás állta utunkat egy vértől csöpögő bárddal, és nem engedett tovább, kicsit beszartam. Meg amikor valami szőrös állat kihajolt elénk...úú. Azért kicsit nyugtatott a tudat, hogy az elején ki volt írva, hogy nem érhetnek hozzánk az ijesztgetők. Viszont nem értem azokat az idióta szülőket, akik bevitték a kis 6-7 éves gyereküket. Szegények mind halálra vált arccal jöttek ki.

Mire ezzel végeztünk pont fél 12 lett, úgyhogy mentünk is a Waterworld helyszínéhez, ahol délben kezdődött egy előadás. Amúgy nagyon jól időzítettünk, mert sehol sem vártunk sokat, mégis elsőként jutottunk be a VIP-esek után. Azért a jegytípusok is érdemelnek egy kis kitérőt. Volt a mienk, az átlagos jegy. Lehetett venni csillagos jegyet, ami majdnem duplája volt a miénknek. Annyi előnye volt, hogy volt egy külön soruk, és mindig őket engedték be először. Viszont voltak a VIP-esek, akik még a csillagosok előtt mehettek be. Bele sem merek gondolni, hogy ők mennyit fizettek. A vicc az egészben az, hogy a legtöbb normál jegyes kapott egy kupont, amivel egy helyszínen előretolakodhatott mindenki elé. Mi ezt akkor használtuk fel, amikor véletlenül 15 percnél többet kellett volna várnunk. Elég sok idő elment, de zárás előtt bőven megnéztünk mindent és felültünk mindenre, amire akartunk.

Szóval, visszakanyar.

Mivel nem láttam a Waterworld-öt, nem számítottam túl nagy durranásra, de nagyon jó volt. Volt itt is mindenféle effekt, robbanás, repülő, jet-ski, és a többi.

A pontos sorrendre már nem emlékszem, de valamikor ezután átmentünk az alsó szintre, ahol tényleg durva dolgok voltak.

Felültünk a Jurassic Park Ride-ra. Ha valaki eljut oda, ne próbálja ki!!! Szörnyű volt! Nyugodtan beültünk a kis hajónkba, szólt a nyugalom zenéje, legelésztek meg fürcsiztek a növényevő dinók, egyszer csak jön a tüdütüdüdüdüdü zene, füstölgő, szétrágott szafariautók, kis nyomoronc húsevő dinók mindenhol, majd elkezdenek lőni vízzel, felhúzzák a hajót valami nagyon magas emelkedőre, közben hajolgat fölöttünk a hatalmas T-Rex. Amikor felérünk, látjuk, hogy előttünk egy vízfátyol, amiből úgy ömlik a víz, mintha a csapból folyatnád a vizet, de nincs is idő azon gondolkodni, hogy csurom víz leszel, mert meglátod az alját, ahová derékszögben vezet az út lefelé. Ordítani se erőd, se időd, annyira elakad a lélegzeted és rád tör a halálfélelem, és már lent is vagy. Persze mindened csupa víz...

Szörnyű volt! Kiszálltunk, megnéztük a rólunk készült képet, és utána még fél órán keresztül röhögtünk magunkon.. és persze egymáson :D Tominak nyitva a szája, ordítana, de nincs hangja, nekem pedig annyira ki voltak dülledve a szemeim a félelemtől, hogy fú.. soha többet nem akartam ilyet érezni.

Nem sokáig tartott a félelem mentes időszak, mert utána felültünk a Múmiára. Szörnyű volt az is!!!! Mentünk előre, hátra, fel, le, mindenfele. Fúúúú... Soha többet! 

Hála istennek a Transformers technikai okok miatt zárva volt, így azt sajnos ki kellett hagynunk. 

Utána felültünk a Simpsons-ra is. Az is csak azért volt jó, mert az egész 4D volt. Bementünk egy szobába, ahol volt egy kis autó, bekötöttük magunkat, felemelkedtünk, és elénk vetítették a hullámvasutat. Voltak benne félelmetes részek, de azért nyugtatott a tudat, hogy ez nem igazi :D

De a Jurassic Park... iszonyat volt.