Fort Williams Park, Portland

Ma mentek a kölkök az első trip day-ükre. Nekünk ez már a második volt. Mivel minden trip dayen szabadnapos leszek, így hála istennek, nem kellett se reggel, se most este bemennem dolgozni. Reggeli után felpakoltunk, a többieket jól megdolgoztatta még a néni a legeslegutolsó utáni pillanatig. Mire útnak indulhattunk Portlandbe. Igen ám, de nem volt GPS a kocsihoz. Irány az Office, hogy ugyan már... mire google maps-ről kinyomtatták az útvonaltervező által generált leírást. (a normális térképet nem ismerik...)

1,5 órás út volt, de tök simán odaértünk manuális GPS-szel is. 

Az úticélunk Fort Williams Park volt. Ami egy erődítményféle, amit az I. és a II. világháborúban használták, hogy a mögül lőjenek az ágyúikkal. Többet sajnos nem tudok róla, mert a többi plakátot lusta voltam elolvasni.

Íme néhány kép a parkról:

És a városról:

Mai napom fénypontjai

Reggeli: palacsinta
Én osztottam ma reggelinél a repetát, és mire odaért egy csaj, már elfogyott a palacsinta. Megkérdeztem a nénit, hogy van-e még. Mondta, hogy a mikróból vegyem ki. Egy olyan tálon volt rajta, amire rá volt írva, hogy vega kaja, erre a kiscsaj megkérdezte, hogy ez ugye nem vegetáriánus palacsinta. Először meg sem értettem a kérdést. Aztán rájöttem, hogy de, ő tényleg ilyen hülye. Mondtam is, hogy mivel egyik palacsintában sincs hús, ezért mindegyik vegának számít.

Ebéd

Megint osztogattam a repetát, amikor szintén jött egy kislány. Odajött a séf bácsi, és megint elkezdte mutogatni a harapást a lábán. Mindig más állatot mond, hogy épp mi harapta meg. Most épp piranha-t mondott. A kiscsaj szabályosan eltátotta a száját. De vagy 5 percig nem csukta be. Először azt hittem, hogy direkt játssza az agyát, de aztán addig tátotta a száját, hogy ezt nem lehetett megjátszani :D

Ebéd után

Minden kaja után szét kell válogatni az evőeszközöket. 12 kés, villa és kanál kerül egy műanyag szarba, amiből 30at kell minimum csinálnunk. Hárman nagy nehezen megcsináltuk. Gondoltam nem szarozok, rárakom egy kocsira, és utána áthúzom a mosogatógéphez, és betolom. Igen ám, de nem számoltam a műanyag szőnyegfélével, amire nem tudtam feltolni a kocsit, mert olyan magas. És persze beleakadt a kereke, és az egész tálca szétválogatott evőeszköz a földön landolt.

Ennyi volt ez a szép nap. Már majdnem megdöglök, olyan párás, meleg idő van. Mennék fürdeni a tóba, de csak ilyen lekerített sávban lehet úszni, lubickolni meg állítólag nem. Hosszokat úszni meg nem nagyon van kedvem, a vállamat is alig tudom megemelni.. 

Ez meg az

Negyed éjfél van, a legtöbben már alszanak (remélem nem kelnek fel a gépelésre). Délután aludtam 3 órát, így nem nagyon tudok aludni, főleg, hogy holnap off-os leszek, reggel sem kell időre kelnem. 
Ma jöttek a kölkök, vacsira értek ide, így ma este volt az ebédszintű kajálás. Ez alkalommal már belakták az egész ebédlőt, így dupla annyi meló volt. 

Igazából semmi izgi nem történt velem, csak néhány apróságot gondoltam, hogy leírok. Pl. amikor a kölkök jönnek a kajáért (mint a konyhásnénik, úgy osztjuk a tál ételeket. igaz, nem külön minden főnek, hanem egy asztal kap minden kajából egy tálat), már kevesebbszer kellett azt mondanom, hogy "Szívesen." mert kb a tizedük köszöni csak meg. 

A kaja
Elég finom kajákat adnak. Az első hét elég kritikus volt, mert a gyomrom nem tudta befogadni, de már hozzászokott a mű kajákhoz. Reggelire mindig van joghurt, müzli, áfonya meg eper, ezek nagyon finomak de már unalmasak. Meg még adnak mellé valami egybekaját, pl.: rántottát, vagy fahéjas bundáskenyeret (elég jó), vagy ilyen bacon-ös tükörtojásos toast-ot (a tükörtojás kerek formára fagyasztva érkezik :D). Ebédre és vacsira mindig van kitéve salátabár, ami szintén nagyon finom, de már unalmas (zöld sali, paradicsom, répa, brokkoli, néha ubi vagy valamilyen sajt, vagy tonhal). Ebédre általában hús van, volt már olyan is, aminek egyen alakja volt (gondolom ledarálták és úgy formázták), de volt már oldalas is csonttal. Ebéd után jár desszert, cookie volt, muffin, sajt- és csokitorta is volt már. Az első heti édességsztrájkom hamar leáldozott, már minden nap eszek belőle :D. Nagyon finomak!!! És nem érdekelnek a kalóriák!! Csak úgy mellékesen: szerintem fogytam :D
A mennyiséget nem viszik túlzásba. 12 főnek adnak egy tányér méretű mélyebb tál kaját, és azt is megszabják, hogy miből hány szeletet/darabot lehet venni. A vacsi viszonylag állandó. Megvan melyik nap van pizza, hambi vagy hot-dog. De saláta mindig van, nem kötelező hízlalót enni.
Amúgy minden étkezés után raknak ki egy nagy tál gyümit (amiről általában lemaradok). Van nagy ringló (finom), alma (íztelen), narancs (még nem ettem), kiwi (nagyon jó, csak mindig összekenem magam vele), és szőlő (NINCS benne mag!!! egy sem!!!).

Hét elején vagy mikor átköltöztünk az állandó bunk-unkba, aminek a neve: Night owls. Az I. Bed War-t leszámítva (minden rosszindulat nélkül) békésen zajlott. Elosztottuk a fiókokat is és a többi. Elég kevés helyünk van, és elég koszos a padló is, de ez van.
A zuhanyzónk is máshol van. elég vicces, mert van végig egy nagy tükör a zuhanyzók előtt, és kb mindenhonnan be lehet látni az egész fürdőbe, mert a tükör mindent visszatükröz. És ráadásul egy 30 éves pasi lakik közvetlenül a fürdő mellett. Elég érdekes... 

Na legyen mára ennyi. Képekkel majd egyszercsak szolgálok.

SS + 1st Trip day

Bray's
Tegnapelőtt este végre találkoztam Tomcsival. Össznépi magyar táboros gyűlést szerveztünk a Bray's-ben, Nápolyban (Van amúgy itt Svédország, Oxford, Párizs és Dánia is:D)elég jó hely, igazi amcsi pub, blues-zal, jazzel meg rock zenével. Van homokos része is, aminek a közepén ilyen hordó van, amiben ég a tűz. Vannak asztalok is, az emelet meg tele van festményekkel, meg régi western könyvekkel. Egyedül az volt fura, hogy a wc falán egy bazi nagy tükör van, és simán nézhettem magam pisilés közben :D (nem néztem). Aztán elmentünk sétálni, át egy kis hídon, minden parkosított, és szépen nyírt gyep van mindenhol. Találkoztunk egy tűzoltóval is, akivel közös képet is csináltunk.

SS
Tegnap reggel elmentünk Portlandbe a Social Security Office-ba. Előtte viszont korán keltünk, összepakoltuk az aznapi ebédünket (szendvics, gyümi, töménytelen mennyiségű cukros édesség - az egyikben csak 420 kcal volt :D) egy kis papírzacsiba. Nagy 12 személyes kisbuszokkal mentünk. Az egyik gyerekfelügyelő csaj vezetett, aki kb. reszketve érkezett az autóhoz. Már kitolatni is úgy tudott a tök üres parkolóból, hogy valakinek irányítania kellett. Elég gáz, és ezt csinálta az összes parkolásánál és indulásnál és megfordulásnál. Belement az összes gödörbe, normális úton tök lassan ment, de a föld úton meg száguldoztunk mint a hülyék. Azért szerencsésen megérkeztünk. Elég fura ez a kocsi amúgy, mert ablakot nem lehet nyitni, úgyhogy vagy levegőtlen meleg az egész, vagy ha benyomják a légkondit, akkor még farmerben is lefagy a lábunk.
Az SS-nél a tűző napon álltunk sorban, de túléltük, és végül átestünk az utolsó kérdéseken is. Út közben megbizonyosodhattam milyen hülye amcsik léteznek :D Egy csaj a piros lámpánál festette a körmét, amikor elindult, elég viccesen tartotta a kezeit, hogy ne kenje el a lakkot.. Egy pasi meg jött ki a benzinkútról, a tankból meg közben kilógott a benzines cső. A hülye kitépte :D úgy kellett visszatolatnia...

Trip day
Amikor itt végeztünk, elindultunk igazi úti célunkhoz, Burnt Meadow-hoz. Hozzávetőlegesen 1,5 órát bolyongtunk a semmi közepén, mielőtt odataláltunk volna. Bementünk egy lepukkant rétre, ahol koszos épületek meg játszótér volt, meg találtunk egy dombtetőt, ahol egy olyan ház volt, ahová külön út vezetett a főútról, és nemhogy saját dombteteje volt, de még saját tava is. Kifele menet össze is futottunk a tulajjal, aki útbaigazított bennünket. Sikeresen megérkeztünk, a többiek megkajáltak (mi az autóban még érkezés előtt) és irány a hegytető. Egy órán keresztül gyalogoltunk felfele árkon-bokron keresztül. Nem sok képet csináltam az erdőről, egyrészt mert ugyanolyan mint otthon (Tomi szerint tévedek, mert az itteni fák teljesen mások, de nekem nem tűnt fel), másrészt pedig mert nem igazán volt erőm elővenni út közben a fényképezőt és nekiállni kattintgatni. Volt pár elég meredek sziklás rész is, ahol felmenni könnyebb volt, mint lejönni. Nagy nehezen elértük a csúcsot. A kilátás szintén olyan, mint otthon, a hegyek is tök ugyanolyannak néznek ki, mint otthon, csak egy kicsit magasabbak és nincsenek beépítve házakkal. A sok nyomi ember nekiállt lefényképezni egy békát, én ezt sem tettem, mert otthon is van elég sok béka, remélem már mindenki látott olyat :)
Visszafele az eső is eleredt kicsit, de a fák közé annyira nem esett be. Aztán amint leértünk a hegyről, elmentünk egy közeli tóhoz, ahol a többiek fürödtek egyet (mi, mivel azt hittük, hogy csak túrázni megyünk, nem készültünk fürdőrucival, bár amúgy sem fürödtünk volna, mert nem volt túl meleg). Azért bokáig belementem a vízbe. Itt is voltak olyan kis halak, amik a tengerben is mindig megtaláltak. 

Fürdés után el kellett táncolnunk a Macarenát, ami elég gáz volt, mert egy kis stégen álltunk 20-an, és a koreográfiát sem tudtuk páran. Utána elindultunk hazafele. Nekünk 5-től kellett volna dolgoznunk, de még megálltak fagyizni. 3 dollárért nem akartam fagyit venni, és mire mondtam, hogy "Nem, köszi, nem kérek." csak utána derült ki, hogy a tábor fizette volna a fagyit :D Úgyhogy erről is lecsúsztunk. 

5:30-ra értünk vissza. Úgyhogy hiába ragadtunk a kosztól és bűzölögtünk, csak annyi időnk volt, hogy átöltöztünk, és mehettünk is dolgozni. Úgyhogy kb. reggel 6tól este fél 8ig talpon voltunk. 

Fél 8kor kezdődött az esti Quiz night (Kvíz est), de mire kiértünk meló után az udvarra, már beosztották a csoportokat. Bementünk az ebédlőbe, ott ácsorogtunk mi magyarok, hogy ugyan, osszanak már be. Aztán meguntam a várakozást és otthagytam őket a francban. Fene sem fog ott várakozni, hogy én is játszhassak. Úgyhogy az egyetlen közös programon, amire mentem volna, sem vettem részt. Ha ők leszarnak bennünket, engem sem érdekel a fejük.

A végére még pár hegyes kép:

Mariannal, eléggé leamortizálva :D

Kilátás a tetőről

Na, oda már nem voltam hajlandó felmászni

Kilátás 2

Izgalmak

No, megoldódott a problem: 2 nap után rájöttem, hogyan kell netet csiholni. Így már semmi sem tart vissza, hogy hírt adjak magamról.

Tegnapelőtti Wal-mart

Tegnapelőtt kitaláltuk, hogy elmegyünk a Wal-martba, ha másért nem is, csak hogy végre kimozduljunk a táborból, mert már 2 hete itt vagyunk, és itt kb. semmit nem lehet csinálni (kivéve a programokon való részvétel). Így fogtuk magunkat este, és kikértünk egy kocsit. Egy szaros 7 személyes Chryslert kaptunk. Már azon meglepődtünk, hogy a világítás automata, így még csak gondolkodnunk sem kell, hogy hol kell a lámpát kapcsolgatni. Regi vezetett odafele. Egy kis kavarodástól eltekintve (Miért villog, hogy 'Brake'? Mi ez a szag? Álljunk meg! Innen jön! Lehet, hogy a kézifék van behúzva?)teljesen zökkenőmentes volt az út. A GPS sikeresen oda is vezetett bennünket. Eltöltöttünk kb. 1,5 kényelmes órát. Nem tudtam semmit venni, de hogy ne jöjjek ki üres kézzel, vettem egy Pringlest. Amúgy minden kaja tök undorító. Minden előrecsomagolt, minden fagyasztott, és minden csoki vagy cukor vagy keksz vagy fagyi. A legnagyobb sokként az érintett, hogy nem volt aszalt gyümölcs!!! Azt már elfogadtam, hogy az itteni nők nem szőrtelenítenek, és az egész USA-ban nem lehet epilátort kapni, de hogy aszalt gyümölcs sincs? Kész!

A legjobb, láttunk a Wal-martban egy pasit, akinek Barátok köztös pólója volt.. majdnem :D

Mivel Regi annyira dicsérte a kis Chrysler-ünket, hogy csak úgy siklik az úton, nem bírtam ki, hogy ne én vezessek hazafele. Nagyon jó volt!! És mondták a többiek is, hogy jól vezetek, haha. (Ja, van tolatós kamera is benne :D) úgyhogy istenkirály ez a kocsi. Legközelebb is elkérjük majd. Aztán hazafele még benzinkutat is kerestünk, mert mindig meg kell tankolni a kocsikat, ha elvisszük. Kicsit vicces volt, hogy azt sem tudtuk, hogy milyen benzint kell bele tankolni, de végül jött egy nő, aki jól kiröhögött bennünket, és segített. Ééééés le is fényképeztük életünk első tankolását. Ami nem elég, hogy az első, de még amerikai benzinkúton is történt egy Chryslerrel! :D Nagyon durva. 

Íme a csodaképek:

Mock-day

Tegnapelőtt délelőtt adtak egy papírt, hogy jelöljük be milyen activityt szeretnénk kipróbálni a táborban, mert következő napon, vagyis tegnap beosztanak bennünket, és kipróbálhatjuk őket. Vitorlázást, lovacskázást, kenuzást meg teniszt jelöltem. 

Szintén közölték velünk, hogy tegnap megcsinálhatjuk az úszás tesztet. Nem nagyon örültünk neki, de legalább már sütött a nap. Meglepően langyos-hideg volt a víz, sokkal hidegebbre számítottam. És azt hittem, sokkal könnyebben meg fogom tudni majd csinálni. 12 hosszt kellett úszni, 2 percig lebegni meg 2 percet taposni a vizet. Megcsináltam! Úgyhogy már hétfőn mehetek én is a beachre.

Tegnap ebéd után megtudtuk, hogy megvannak a beosztások az activitykre. Minden magyart betettek úszásra úgy, hogy senki sem jelölte be!!! Elég furcsa, hogy direkt aznap délelőttre felajánlották, hogy megcsinálhatjuk az úszás tesztet soron kívül.... Mindegy, végül nem mentünk úszni. Teniszezni írtak még be, de nagyon meleg volt, így oda sem mentem. A harmadik kenu volt, de mivel félig belelógott a munkaidőbe, így oda sem mentem. 

Röviden ennyi a nagy sztori. Puszi. Megyek is dolgozni...

Driving test

Na, szóval.

Nem tudom, mennyit merjek leírni, mert ha olvassák a csajok, még a végén nem mernek beülni mellém. 

A bácsi aranyos volt, aki vizsgáztatott. Először el sem akarta magyarázni a váltót meg a többit, de mondtam neki, hogy én nem tudom, hogy kell használni, aztán megmutatta. (Ablakot törölni és lámpát kapcsolni nem tudom, hol kell.) Elindultunk. Hatalmas az autó. Ezek után a kis Citroenünk méretére szerintem nem fogok panaszkodni. Szimpla 12 személyes kisbusz, kb azt sem tudom, hol a hátulja, olyan messze van.

Szóval, elindultunk. Végig egy földúton, aztán jobbra, aztán az út végén megfordulni. Kicsit furán kanyarodtam, tolatnom is kellett, és hm.. úgy mondom inkább: még pont időben megálltam. 

Visszafele nem volt különösebb probléma, a kanyarnál kicsit későn szólt, így megint tolatnom kellett, mert nem tudtam bevenni. Aztán a végén kicsit gyorsan tolattam be, de lejtett is a talaj és furán sáros is volt.

A végén azt mondta a bácsi, hogy volt pár olyan pillanat, amikor elbizonytalanodott, de megkérdeztem, hogy sikerült-e, és mondta, hogy igen. Amúgy teljesen más a mentalitása az amcsiknak. Már az is, hogy ha valamit jól csináltam, rögtön megdicsért, és próbált tippeket adni, pl hogyan tartsam a sávban a kocsit (A tanács nélkül is ott tudtam volna maradni... :D)

Szóval ennyi a nagy történet. Otthon ne féltsetek, tök jól vezettem, ahhoz képest, hogy ilyen sok időt kihagytam. Parkolni meg majd a legkihaltabb területen fogok ezzel a hatalmas kamionnal.

Day off

Ma van az első szabadnapom. Naivan azt gondoltam, hogy majd alszom 8:30ig, utána szépen elfogyasztom a kis reggelimet, és punnyadok egész nap. 7:15-kor megszólalt a tábori ébresztő (mióta itt vagyunk, először), utána a szobatársaimat le sem lehetett lőni, olyan hangosan beszélgettek meg röhögcséltek. Nem baj, azért kitartottam az elképzelésem mellett, és ágyban voltam negyed 9-ig. Tegnap végre hajat mostam úgy, hogy utána nem kellett felgumiznom. Már el is felejtettem, milyen hajam van. 
Ma lesz még driving teszt, amiről mint kiderült, nem abból fog állni, hogy teszünk egy kört a teniszpálya körül, hanem ki kell menni forgalomba is valami oktatóval együtt. Kicsit tartok tőle.

Tegnap seggreültem a konyhán. A mosogatóknál minden tök vizes állandóan, már eddig is csúszkáltam, azt vártam mikor fogok elesni. Hát, tegnap összejött. 
Aztán tegnap lett volna még az úszás teszt, aminek az a lényege, hogyha sikerül, akkor fürödhetsz a tóban. Mivel 15 fok volt és fújt a szél, ezért kihagytam. Inkább nem megyek bele egész nyáron, de az tuti, hogy én nem fogok ott bohóckodni nekik a jéghideg vízben.
Este meg elmentünk a Wal-martba. Vicces egy hely. Nem sok logika van az elrendezésben. Kb. akkora mint 1,5 Tesco. Nagyon sok ruha van benne, és minden nagyon színes. Epilátort akartunk venni. Az amerikai nők nem szőrtelenítenek! Nincs! Az egész szaros "supercenter"-ben nincs epilátor. Még csak nem is tudják mi az. 
Jobban körülnézni nem volt idő, mert siettünk, és mire mindent megtaláltunk, amire szükségünk volt, már jöhettünk kifele. Remélem meglesz az a szaros driving teszt, mert akkor bármikor mehetünk majd bárhova bármennyi időre.

Az idő elmegy, reggel sütött a nap, most már annyira nem. Este még mindig hideg van, bár vasárnapra már ilyen 27 fok körülit mondanak, remélem nem sokáig fogunk fagyoskodni.

Ja, a legizgibb: tegnap a néni megmutatta (kb a fél tábor előtt) hogyan kell szakszerűen letörölni a pultról egy salátafoltot. Oké, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie, de legalább akkor ne hívjon vissza magához, ha azt akartam épp megcsinálni, amire meg akart kérni. Vagymi. Totál hülyének néz. És szerintem engem nem is bír. Múltkor is kiömlött az a szar pink limonádés por, és nem töröltem fel. És megkért, hogy csináljam meg, de előtte vagy hússzor megkérdezte, hogy: Látod? Látod? Aztán még amikor a negyedórás kajaszünetünket töltjük, sokszor akkor is odajön, hogy el ne felejtsük mit kell még közben csinálni. 
Ja, és meló közben nem lehet beszélgetni. Ha két szót váltunk, már odajön és valami munkát ad.

Na mindegy, megyek olvasni kicsit. Majd megírom még hogy sikerült a vezetés.

Precamp

Elkezdődött tegnap a precamp. Nagyon odafigyelnek arra, hogy mindenki megismerjen mindenkit, mindenki beszélgessen a lehető legtöbb emberrel. Az első nap (vagyis tegnap) kitalálták, hogy valami játék alapján mindenki minden nap kap egy számot, és ahhoz az asztalhoz kell ülnie, így kicsit keverednek az emberek. Mi nem tudtunk részt venni ebben a játékban, mert dolgoztunk, de Carolintól (konyhásnéni) kaptunk egy-egy számot. Eljött az első étkezés, ahol így kellett volna ülnünk, de mivel nem voltak még fent a számok az asztalokon, ezért igazából mindenki oda ült, ahova akart. Mi úgy gondoltuk, hogy ahhoz az asztalhoz ülünk, ahol a legtöbb hely van. 
A többi játékban nem tudunk/tudtunk részt venni, mert dolgozunk. Ma már az asztalos játékban sem tudtunk részt venni, mert mindenki előtt kajálunk. Szóval hiába a nagy csapatépítés, amikor mi egész nap dolgozunk, és mindenből kimaradunk. 
Ma is most ülök először 6:45 óta (14:50 van), mert ugye még nincs itt mindenki, így mindenki 2 műszakot dolgozik egy nap. Öröm és boldogság!!
Komolyan, egész nap nincs másra idő, csak dolgozni, ebéd meg reggeli időben gyorsan kell enni, mert jönnek a többiek. És még nincsenek itt a kölkök!!! A másik meg, hogy már belehülyülök ebbe a munkába. Egyszer azt mondják, hogy csináljam ezt, aztán meg ez így mégsem jó, ezt nem így kell, vigyem vissza oda...
Ma egész nap mosogattam, szerintem már fürdenem sem kell, mert annyi víz ment rám, hogy felért egy reggeli meg egy déli zuhannyal.
Nem, amúgy nem panaszkodom (DE!), de jöhetnétek már csajok!!!

Állatos

Tudom, azt ígértem, hogy nem írok minden nap, de az az igazság, hogy nem tudok mit csinálni. Kölkök még nincsenek, többiek néha futkosnak, meg bicikliznek. Na már most, nem futhatok, meg nem is szeretek, biciklizni meg nem tudok:D Így fogtuk magunkat, és elmentünk az egyik lánnyal malacot nézni. Út közben szerencsére nem találkoztunk medvével, se farkassal. Elmentünk a napelemek előtt, ott jobbra, és majdnem nem találtuk meg a malacokat. De aztán visszafele rájuk találtunk :) 

Aztán találkoztunk szamarakkal is, meg egy báránnyal :). A szamarak nagyon bambultak, meg sem mozdultak:D nagyon jó fejek voltak. 

Utána visszafordultunk, találkoztunk csirkékkel, de róluk nem csináltam képet, mert ugyanúgy néznek ki mint otthon. Nem mintha a többi állat különbözne... :D Aztán betértünk a lovacskákhoz, ahol épp egy újszülött barika bégetett. (A bárányok bégetnek? Hallgatnak. :D)

Aztán meglátogattuk Tigert is, aki nagyon szépen pózolt.

Princess is megmutatta legszebb felét.

És Bella pont olyan érdektelen volt, mint Ms Swan.

Frosty is nagyon kis aranyos volt, utána fél óráig a "Frosty the Snowman"-t dúdoltam.

Néhány kép a drága táborról is, ahogy ígértem:

Egy vagyok a verebek közül!

Első napok

Egész jól indult az első hetünk. Még nem kell olyan sokat dolgoznunk, amíg nincsenek itt a gyerkőcök, nap közben is elég sok időnk van. Kaja közelébe még nem jutottam, csak sepregettem meg asztalt töröltem, meg mosogatógépeztem, meg epret törtem. Az eper nagyon finom, eddig ez volt a legkínzóbb dolog, mert nem ehettem belőle :(
Tegnap elég szarul éreztem magam, fájt a gyomrom, este meg minden kaja kijött belőlem, ami aznap bement. Ma már valamivel jobb volt, bár már legalább rászántam magam egy gyógyszerre. Lehet az tett helyre. Remélem holnapra teljesen jól leszek. Elég fura kajákat esznek. Ma este pl. chips volt vacsira, amit az amcsik előszeretettel pakoltak a tányérjukra. Elég durva, hogy mennyi mindent összeesznek. Egyedül a paradicsomuknak van paradicsom íze. A sajt is elég fura, meg a tej is.
Este már nem fáztam annyira. Áldom a fentieket, hogy mégis Tomi pulcsiját választottam a magassarkú szandim helyett, mert azt fel tudtam venni, és még úgy sem fáztam, hogy lerúgtam magamról a két takarót este :) Úgyhogy Tomi megtarthatod a testápolómat, ha nekem adod a pulcsidat! :D
Az idő ma még elég szép volt. Kicsit volt csak beborulva, de szerencsére nem esett. Ja, és lementünk túrni a pincébe ruhát :D Találtam egy tök jó rövid gatyát meg egy dzsekit. Természetesen mindkettő sötétkék. Szeptembertől azt hiszem csak sötétkék-fehér kombóban fogok megjelenni :D
Képeket már csináltam tegnap, de lusta vagyok feltölteni.
Tegnap lementünk a tópartra is napozni. Nagyon tiszta a víz, és jó hideg is. Tele van kagylóval, meg minden. Cuki csíkos mókuskát még nem láttam, de állítólag tele van velük az erdő. Medvével sem találkoztam még. Viszont tegnap este egy farkascsalád ólálkodott a tóparton. (Csak vicceltem, Anyu :D)
Na jó, mielőtt nekiállok még jobban sziporkázni, inkább befejezem :) Puszi

Utazás

Na hát, megérkeztünk. Előre szólok, hogy elég fura itt a wifi, és előfordulhat, hogy abba kell hagynom az írást. Majd folytatom valamikor, ha lesz még időm.
Most épp az ebédlő előtt ücsörgünk, napozunk (én árnyékban, mert napon nem látom a monitort).
Kiszámoltam tegnap lefekvés előtt, csak 42 órán keresztül voltam ébren, kisebb-nagyobb megszakításokkal. És aludtam ma este kb 9-10 órát, és tök jól vagyok, nem is érzem az időeltolódást.
Tegnap otthonról hajnali 1-kor indultunk, természetesen mi voltunk az elsők a reptéren. Az átvizsgálás nem ment egyszerűen, hiába nem volt már semmi fém a számban, becsipogtam, úgyhogy átvizsgáltak rendesen. Feljutottunk a gépre, ami 6:20 körül fel is szállt. Kicsit kaptam csak hülyét, amikor a magasba emelkedtünk. Sajnos nem láttam ki az ablakon, mert mellettem ült egy nyomi, aki persze ott horkolt, és végig csukott szemmel ült. Sebaj, remélem hazafele sikerül oda foglalni az utat. 10 perccel hamarabb értünk Amszterdamba (ahol sajnos nem találtam, és nem is kerestem Stroowafelt), itt wifi-t vadésztunk (nem volt), és gyorsan indultunk tovább. Elég durva volt, mert itt is átvizsgáltak, ez még hagyján, de mindenkit külön kikérdeztek, hogy van-e laptop nála, az a sajátom-e, illetve a legjobb kérdés: Ki pakolt be a táskájába? :D Mindannyian átmentünk a vizsgán (a ruháimon megint túl sok volt a fém....) Aztn felengedtek a repcsire.
A kaja nagyon szar volt, náluk minden keserű. Salátás csirkét kértem ebédre. A csirke száraz volt és elvághatatlan, a salátában a zöldségek közül mindegyik keserű volt, még a paradicsom is, a salátaöntet meg valami szemózámos szar volt, megehetetlen. Adtak pár szem gyümölcsöt is, a sárgadinnye is keserű volt, egyedül a szőlőt tudtam megenni, amiből viszont csak 3 szemet adtak. Nembaj, utána még kaptunk meleg pizzát, meg fagyit. Ja, az amszterdamin előrecsomagolt műszendvicset kaptunk :D
Az előttünk lévő széken volt egy monitor, amin lehetett tök új, mostani mozis filmeket nézni (túl lusta voltam odafigyelni, úgyhogy inkább megnéztem a jó öreg Dexter 7. évad első részét, és a Lion king-et meg betettem, és azt hallgatva aludtam egyet. A nyomorult szomszédom, aki mellettem ült (ablak mellett, persze), jól kiröhögte, amikor meglátta. Bunkó!
A leszlállás fura volt. Ja, az óceánból nem láttam kb semmit, mert csak oldalra láttam ki, lefele nem. Megashark szerencsére nem vett észre minket, így nem vadászott le. Biztos épp Florida partjainál úszkált :)
A leszállás elment. Mivel elsőként jöttünk ki, az ellenőrzésnél is hamar átengedtek. Haha, kivéve engem. Betolták a táskámat valami gépbe, ami azt jelezte, hogy illegális kaja van nála, így le kellett vágnom a szép zöld csomgaolásomat róla, és ki kellett nyitnom, hogy összetúrhassák. Garnier arctonik volt az illegális kaja, szerencsére benne hagyták. Utána megkerestük a buszt, és irány Portland. Portlandben két fiú várt ránk, akik persze meglepődtek a nevemen, mert még sosem hallottak ilyenről, és egyikük sem ajánlotta fel a segítségét. Amikor megérkeztünk , az egyedüli magyar fiú volt az első, aki felajánlotta.
Az amcsi házak tök olyanok mint a filmekben, fából vannak, és a farkas is el tudná fújni őket. Nagy kamionok vannak, olyat kerestem, ami alá Chavey Chase behajtott a kocsijával, de még nem láttam:D Volt sok Donut-os és meki meg Subway.
A tábor úgy néz ki mint a képeken (amiket még nem csináltam, mert nem volt időm). A házak on tényleg nincs ablak, csak szúnyogháló, este nagyon hideg volt. Volt rajtam vastag harisnya, pulcsi, meg persze pizsi, egy hálózsák, meg két pléd, és totál lefagytam. Este még magamra húzok valamit... A fürdő szintén olyan mint a faház, alulról csak deszkák vannak, ami alól jön a hideg. És nem lehet levenni a falról a zuhanyróüzsát, úgyhogy élvezet lesz minden este vizes hajjal abbahagyni a fürdést.
Na megyek, mert mindjárt kaja, lesétálok a tóhoz. Képeket talán majd csinálok délután Ne hari, de tényleg nem volt időm.  Csók a családnak és Tomcsinak. És persze neked is, aki épp olvas! :)

Jaj, arról nem is rtam, hogy ma már dolgoztunk... majd legközelebb :)

Utolsó simítások

Jelentem, 24 kg-nál járok. Ezt még illene 23-ra leredukálnom,különben fizethetem kilónként a 8000 Ft-okat. Remélem azzal megoldható a dolog, ha átpakolok a kézipoggyászomba. 
Itthonról most jelentkezem utoljára. Még lefekszem kicsit aludni, olyan 10-fél 11-ig, aztán irány Horány (remélem Potya ezegyszer kimarad :D).
Izgulok, izgulok még mindig. Tomi is lassan megérkezik, talán egy óra és oda is ér. 
Ja, ma vettem észre, hogy serceg a fényképezőm. Remélem nem fog meghalni, mert akkor nem tudom, mit csinálok. 

Vigyázzatok magatokra, és legyen szép nyaratok!

P.S.: Nyugodtan hozzászólhattok a bejegyzésekhez! :)

Szülinap, pakolás, útnak eresztés

A mai napom rendkívül mozgalmas volt. Először is, pénteken letudtam az utolsó vizsgámat, hazajöttem délután, és már itt várt drága keresztfiam. Amikor beléptem az ajtón, lefagyott vagy 10 percre :) Biztos nem tudta feldolgozni a látványomat. Utána őt szórakoztattam, játszottunk, könyvet olvastunk, és a többi. A fürdést már nagyon várta, annyira kapaszkodott a kád szélébe, hogyha tudott volna, biztosan bemászott volna:) Mosolyogva pancsikált, harapdálta a mosdószivacsot és lebontotta a csapot. De sebaj, utána simán elaludt. Mivel az én szobámban ágyaztunk meg neki, így nem sokat aludtam, mert kb. 5 percenként hallottam a neszezését, ilyenkor persze mindig meg kellett néznem, hogy nem takarózott-e ki, vagy hogy kap-e még levegőt a takaró alatt. Hajnali 5-kor aztán nagy kegyesen felkeltett, mivel sírásra görbült a szája az ismeretlen hely miatt, gyorsan kivettem, és naivan azt gondoltam, hogyha lefektetem magam mellé, majd elalszik. Nem, ő szépen ücsörgött mellettem, és beszélt magában, meg összehaverkodott Eperkével (maci) is. Anyu meghallotta, hogy mi itt bulizunk, úgyhogy ő is befeküdt mellénk az ágyba, és így kis Máténak már két teljes hajkorona állt rendelkezésére, amit kedvére tudott ráncigálni. Olyan 7 körül Anyu levitte reggelizni, majd jött a délelőtti alvás, így megint a szobámba került, ám ő inkább dumálva körbe-körbe mászkált a kiságyában. Tomi közben este megérkezett, és körülbelül ennyiből állt a szombatom

 
Ma mentünk ünnepelni a keresztfiunk 1. születésnapját, jól bekajáltunk Némó tortából, délután aztán elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Harc volt a javából. Igazából tök sok dolog fér még, de nem merem megpakolni, mert már így is alig bírom el :D Ráadásul az volt a tervem, hogy Tomihoz rakom be az utolsó legfontosabb magassarkú szandimat, de nemhogy ezt nem sikerült kiviteleznem, de még ő felejtette itt nálunk az egyik legvastagabb pulcsiját, amit nekem kell majd begyömöszölnöm a bőröndömbe és utána vinnem. Úgyhogy azt hiszem a szent cél érdekében le kell mondanom arról a cipellőről. Báár, ha befér a kézi poggyászomba..... :D
Na szóval, pakolás 3/4-e megoldva, Tomit pedig felraktam a vonatra, ami eljuttatja céljához, ami holnap ugyanekkor az én célom is lesz.
Izgulok, izgulok!!! Remélem nem hagyok itthon semmit. Ráadásul reggel már lehúztam a lepedőmet is, hogy már többet nem lesz rá szükségem.. Kicsit időzavarban szenvedek :D Megyek is, keresek egy tisztát. Elvégre 1,5 éjszakát még itthon töltök. 

+

Jaj, hát a majdnem legfontosabb most jutott az eszembe. Ma délelőtt 3,5 év után újra volán mögé ültem. Igaz, csak rutinpályára merészkedtem ki, forgalomba rögtön nem mertem menni :D Egész jó volt, bár a parkolást gyakorolgattuk többet, mert azt tényleg elfelejtettem. De ennyi idő után azért kezdenek visszajönni az élmények/emlékek. Így indulás előtt egy nappal időben.., de ha vezetni szeretnék a 66-os úton, akkor tennem kellett az ügy érdekében. (Mellesleg hazafelé már simán jöttem volna, de Tamás nem vállalta a felelősséget:( )