1. Ebéd előtt két gyerekfelügyelő a karnevál maradványait, vagyis 20db ételfestékes vödröt hozott be, hogy ők már elöblítették, csak át kell küldeni a mosogatógépen. Aha, a néni mosolyogva mondta, hogy persze, persze. A munka meg rám hárult, mivel én voltam oda beosztva. Mindezt az ebéd közbeni 20 percben, amikor még nem jön 300 tányér, pohár, tál és a többi. Nagyon sokat káromkodtam és csapkodtam, már a néni is odajött, hogy nem baj, ha festékesek maradnak a vödrök, csak küldjem át őket, mert persze kiöblítve nem voltak, ahogyan ígérték.
2. Tegnap is fel kellett mosnunk. Tegnapelőtt is. Meg ma is. (Az első session alatt heti egyszer mostunk csak fel.)
3. Estére megjött a szar idő, villámlott meg minden. Azt hitték el fog vonulni vacsi előtt, így nem tudták eldönteni, hogy kint vagy bent együnk. Végül bent ettünk, fél órával eltolva. Azért is szoktunk kint enni a vacsorát, mert ilyenkor van egy serving line, ahová bunk-onként szólítják a kölköket, és kiszolgálják magukat, nem úgy, mint az ebédnél, hogy asztalonként egy vagy két fő kijön a tál kajáért. Így ugye a vacsorát sokkal egyszerűbb és kényelmesebb kint megoldani. De most bent ettek. Még soha nem éreztem ilyen. 300 ember tömörült egy helyen, mindenki kb. 20 négyzetméteren nyomorgott, én meg ott álltam 3db ketchuppal a kezemben, nem tudtam odamenni az asztalhoz, hogy letegyem nekik, így csak felemeltem a kezem a magasba és kikapkodták belőle. Nem akarok gonosz lenni (DE!), de olyanok voltak, mint a férgek, amik rávetik magukat a döglött húsra. Rám is tört egy kisebb pánikrohamféle. Nem bírtam ott maradni közöttük, szörnyű volt.
Mai napom fénypontjai
1. Ma fogtuk magunkat és meglátogattunk két meló között egy útjelzőtáblát. Igen ám, de ez nem hagyományos útjelzőtábla. Már utaltam rá, hogy rengeteg olyan városnév van, ami egy európai város vagy ország nevét viseli, és ez a tábla ezeket a városokat mutatja meg. Kicsit kiruccantunk Európába (nagyrészt).
Viszont, amikor megláttam nagyban a rólam készült képeket, elszörnyedtem. Holnaptól csak salátát fogok enni!
Ja, és igen, új, menő napszemcsim van :D
A többi kép, ami nem a tábláról készült, az egy magánház kertje. Érdekes :)
2. Így visszagondolva a nagy hasamra már nem is olyan pozitív dolog, de azért jól éreztem magam. Meló után leültünk még az ebédlőben beszélgetni, mire kitalálták ezek az őrültek, hogy marshmallow-t akarnak enni. De hol? Ó, hát persze, ég az őrláng a tűzhelyen. Fogtunk 3 villát, loptunk a tripping room-ból marshmallow-t meg hershley csokit meg kekszet, rányomtuk a villára a cukrot, megpirítottuk, majd beletettük két keksz és két darab csoki közé és a sötét konyhában (mert ha kommandózunk, nem csinálhatjuk világosban) benyomtuk. Utána visszaültünk, de jött az újabb ötlet: Olyan finom dolgok vannak a Culinary Arts-ban (főzős ház a gyerekeknek), ugyan, oda is kommandózzunk el. Tök sötétben ott futkároztunk a táborban, nehogy meglásson valaki, bementünk, befaltunk egy csomó banánchipset meg ettünk cookie-t, ami kicsit égett volt, de azért finom :D meg vittünk a többieknek is banánt. Visszafele Regi lefejelt a nagy bújkálás közepette, de sebaj, túléltük, és még banánt is loptunk. A legfontosabb pedig: nem buktunk le! :D Jó sokat nevettünk, jó volt.
Kb. ennyi. Jó is, rossz is, de már igazán vége lehetne, mert nagyon nem bírom tovább. Tele vagyok feszültséggel attól, hogy be vagyok ide zárva és nem lehet semmit csinálni. Meg már utálom ezt a melót meg azt is, hogy állandóan szivatnak és mindenki szarik ránk. Remélem az utazásra kimegy belőlem ez az érzés. Az biztos, hogy nagyon boldog leszek, amikor végre elhagyom ezt a szart 2 hét múlva. Már csak 2 hét!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése