Az úti tervünk szerint erre a napra esett a híres Szabadság-szobor megtekintése. Előző este előrelátóan megvettük online a jegyeinket ($24), hogy másnap ne kelljen órákat sorban állnunk, sőt, nyitás előttre érkeztünk, hogy az első hajóra felszállhassunk, és ne a várakozás vegye el tőlünk az időt. Ügyesek voltunk, majdnem minden úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Mivel előző nap megvettük a jegyet, ami magában foglalta a Liberty Island-re a hajóutat, onnan át az Ellis Island-re, ahol a bevándorlási hivatal múzeuma található. Igen ám, de mivel a lehető legjobb időpontban, szeptember elején mentünk, amikor már vége a főszezonnak, és mindent elkezdenek felújítani meg felállványozni, így az Ellis Islandet is... azt persze a neten nem közölték velünk, hogy a sziget le van zárva, a helyszínen pedig csak $17 a jegy... így tehát buktunk 7-7 dolcsit, de sebaj, az élmény magáért beszél. Amúgy nem, mert nem volt olyan nagy szám.
A hajóút élvezhetetlen volt, mert annyi embert tereltek fel a hajóra, mint amennyi disznó egy disznós kamionban van... Hideg volt, ülve nem lehetett semmit látni, mert ha egy hülye feláll fényképezni, akkor a többi 500-nak is fel kell állnia. Szóval.. az egész út alatt mindenki állt, csak én nem. Nem is érdekelt, inkább nevettem a sok hülyén, akik inkább fényképezgetnek, mint hogy a saját szemükkel nézzenek. Ott vannak a fényképek, hogy előhívják az emlékeket, persze, de nem a fényképek alapján kell emlékezni, hogy jé, tényleg, ezt is láttuk a fényképezőgépen keresztül. Az már más kérdés, hogy akik befejezték a fényképezgetést, még utána is ott nyalták-falták egymást mellettem, nehogy véletlenül kilássak. De sebaj, Tomi állt, így ő csinált fényképeket, amik helyettesítik azt az élményt, amit állva tölthettem volna :D (Semmi fontosat nem hagytam ki.)
Szóval kikötött a hajó. Mi pedig szépen megvártuk, amíg mindenki elhagyta a hajót (kivéve nyali-fali pár), és csináltunk jó sok szép Liberty nénis képet. Azután leszálltunk, és elindultunk körbejárni a szigetet. A jegyárba beletartozott, hogy felmehettünk a talapzatra is, és onnan beláthattuk Manhattant. Amíg ott voltunk, viszonylag kevesen voltunk, hiszen még csak egy hajónyi turista szállta meg a szigetet, bár folyamatosan érkezett a többi hajó is.
Körülbelül az egész délelőttünket itt töltöttük, majdnem vettünk egy-két szuvenírt, de az áruk magáért beszélt. A Times Square-en jóval olcsóbb volt minden :D
 |
| Igen, ez egy érdekes történet. A hajóúton visszafelé az egyik nő nem vette észre, hogy a szoknyáját felfújja a szél, és két srác meg egy lány folyamatosan ezen röhögött előttünk... egyikük videót is készített az eseményről :D Visszatértét fényképeztük le. Mi is csináltunk képet, de azt inkább nem töltöm fel :D nem túl szép látvány. |
Amikor visszaérkeztünk a szigetről, besétáltunk a Wall Streetre. Ha már akkor elkezdtem volna nézni a Briliáns elméket, akkor valószínűleg nagyobb áhítattal szemléltem volna életük fő színhelyeit, így azonban csak egy gyors séta alatt lerendeztük. Rettentő sokan voltak, és a tábor óta valahogy nem bírom a tömeget. Hát, ez van...
 |
| Trinity Church |
Ezután átsétáltunk a City Hall-hoz, ahova nem tudtunk bemenni, de még kívülről is alig láttuk. Itt egy kedves parkocska is volt, ahol leültünk egy picit pihenni. A mókuskák játszadoztak körülöttünk. Aztán továbbindultunk a Brooklyn Bridge felé. Találkoztunk egy újabb táncos bandával, akiket gondoltunk megint megnézünk, de megint ugyanolyan hosszasan húzták az időt, és végül beleuntunk, hogy csak az emberek pénztárcáját akarják lecsapolni, így inkább otthagytuk őket. Felsétáltunk a hídra, egészen a közepén túlra, hogy jól megnézhessük magunknak Manhattant.
A nap végén még meglátogattuk a Times Squaret.. utoljára. Sokan voltak, de nagyon szép volt este. Végül aztán hazaballagtunk és a jó kis egy dolcsis pizzából jól bevacsoráztunk.
