A mai napom rendkívül mozgalmas volt. Először is, pénteken letudtam az utolsó vizsgámat, hazajöttem délután, és már itt várt drága keresztfiam. Amikor beléptem az ajtón, lefagyott vagy 10 percre :) Biztos nem tudta feldolgozni a látványomat. Utána őt szórakoztattam, játszottunk, könyvet olvastunk, és a többi. A fürdést már nagyon várta, annyira kapaszkodott a kád szélébe, hogyha tudott volna, biztosan bemászott volna:) Mosolyogva pancsikált, harapdálta a mosdószivacsot és lebontotta a csapot. De sebaj, utána simán elaludt. Mivel az én szobámban ágyaztunk meg neki, így nem sokat aludtam, mert kb. 5 percenként hallottam a neszezését, ilyenkor persze mindig meg kellett néznem, hogy nem takarózott-e ki, vagy hogy kap-e még levegőt a takaró alatt. Hajnali 5-kor aztán nagy kegyesen felkeltett, mivel sírásra görbült a szája az ismeretlen hely miatt, gyorsan kivettem, és naivan azt gondoltam, hogyha lefektetem magam mellé, majd elalszik. Nem, ő szépen ücsörgött mellettem, és beszélt magában, meg összehaverkodott Eperkével (maci) is. Anyu meghallotta, hogy mi itt bulizunk, úgyhogy ő is befeküdt mellénk az ágyba, és így kis Máténak már két teljes hajkorona állt rendelkezésére, amit kedvére tudott ráncigálni. Olyan 7 körül Anyu levitte reggelizni, majd jött a délelőtti alvás, így megint a szobámba került, ám ő inkább dumálva körbe-körbe mászkált a kiságyában. Tomi közben este megérkezett, és körülbelül ennyiből állt a szombatom
Ma mentünk ünnepelni a keresztfiunk 1. születésnapját, jól bekajáltunk Némó tortából, délután aztán elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Harc volt a javából. Igazából tök sok dolog fér még, de nem merem megpakolni, mert már így is alig bírom el :D Ráadásul az volt a tervem, hogy Tomihoz rakom be az utolsó legfontosabb magassarkú szandimat, de nemhogy ezt nem sikerült kiviteleznem, de még ő felejtette itt nálunk az egyik legvastagabb pulcsiját, amit nekem kell majd begyömöszölnöm a bőröndömbe és utána vinnem. Úgyhogy azt hiszem a szent cél érdekében le kell mondanom arról a cipellőről. Báár, ha befér a kézi poggyászomba..... :D
Na szóval, pakolás 3/4-e megoldva, Tomit pedig felraktam a vonatra, ami eljuttatja céljához, ami holnap ugyanekkor az én célom is lesz.
Izgulok, izgulok!!! Remélem nem hagyok itthon semmit. Ráadásul reggel már lehúztam a lepedőmet is, hogy már többet nem lesz rá szükségem.. Kicsit időzavarban szenvedek :D Megyek is, keresek egy tisztát. Elvégre 1,5 éjszakát még itthon töltök.
+
Jaj, hát a majdnem legfontosabb most jutott az eszembe. Ma délelőtt 3,5 év után újra volán mögé ültem. Igaz, csak rutinpályára merészkedtem ki, forgalomba rögtön nem mertem menni :D Egész jó volt, bár a parkolást gyakorolgattuk többet, mert azt tényleg elfelejtettem. De ennyi idő után azért kezdenek visszajönni az élmények/emlékek. Így indulás előtt egy nappal időben.., de ha vezetni szeretnék a 66-os úton, akkor tennem kellett az ügy érdekében. (Mellesleg hazafelé már simán jöttem volna, de Tamás nem vállalta a felelősséget:( )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése