New York - 4. nap (Utolsó nap)

Na, jó, befejezem. De röviden, mert már egy csomó mindenre nem emlékszem :(
Az utolsó New York-i napunkat a híres nevezetes Central Park Zoo-ban töltöttük. Vagyis a napunk kb. 1/100-ad részét.
Elmetróztunk a Central Parkig, ahol már előzőleg belebotlottunk az állatkert bejáratába, így nem kellett sokat keresgélnünk. Nyitásra ott voltunk, mint mindenhol, nehogy tömeg legyen.. Nem volt. Megvettük a horrorisztikus jegyünket, és bementünk. Kaptunk kis térképet is, ami alapján szépen megszervezve, hogy ne hagyjunk ki semmit, bejártuk a létesítményt. A kedvencem a kis vörös cica és plüssmaci keverék volt. Azt az állatot egy órán keresztül is képes lettem volna bámulni. Ott feküdt a faágon, ásítozott, mászott mint egy lajhár. Teljesen olyan személyisége volt mint a drága, önfejű cicáknak... és a bundájának a tapintása olyan lehetett (ha megsimizhettem volna) mint e legeslegpuhább maciké. Jaaaj, nagyon aranyos volt. A többi állat nem volt túl izgalmas. Szegény jeges maci északi sarkja üres volt, mert nem sokkal előtte halt meg. A pingvinek nagyon édesek voltak (ellensúlyozta az első állatkert-látogatásom során szerzett negatív tapasztalataimat, ugyanis akkor kihagytuk a pingvineket), és nem volt se Julien király, se zsiráf, se víziló, se oroszlán az állatkert kellős közepén. Hatalmas nagy tévhit... csupán egy medence volt 3 magamutogató fókával. Aztán megnéztük az ajándékboltot, töviről hegyire bejártuk, és kerek 50 perccel a nyitás után (az összes látnivalót is beleszámítva) végeztünk is, és kijöttünk az állatkert kapuján. Picike, azt meg kell hagyni.

Utána pedig elindultunk sétálni a parkban, és letelepedtünk egy tó szélén (mint később kiderült az egyik részben Harvey Specter pont ott futotta a reggeli kis sportadagját), és nagyon-nagyon hangulatos volt.

Aztán összeszedtük magunkat, visszamentünk a szállásra, de előtte még jól bekajáltunk 1$-s pizzából, felszedtük a cuccunkat és irány a metró. Rögtön oda is jött hozzánk egy srác, hogy útbaigazítsuk, mert mi annyira tősgyökeres New York-iaknak néztünk ki. Jaj, hát nagyon büszke voltam magunkra, amikor helyes irányt adtunk meg neki :D A metró Brooklyn felé vette az irányt, így kicsit meglepődtem, amikor körülnéztem, hogy egyedül mi vagyunk fehérek. Kicsit félelmetes volt. A táj is eléggé le volt robbanva (Manhattan-hez képest persze), és nagyon a város szélén volt a reptér. Végül felszálltunk a repcsire, már lement a nap, mire elindultunk.. Szerettem volna megnézni a napfelkeltét, de le kellett húznunk a redőnyöket az ablakon, és hiába kezdtem el nézni a Croodékat, a vacsi után seperc alatt elaludtam és már világosban ébredtem, nem sokkal leszállás előtt.
Paris-ban szálltunk át, a Charles-deGaulle-on, még az Eiffel-tornyot is volt szerencsénk látni nagyon-nagyon messziről. A reptéren rengetegen voltunk, és már itt-ott lehetett magyar beszédet hallani I <3 NY-os pólót viselő lányoktól :)

A repcsiről sikerült kiszúrni Győrt, Komáromot és Tatabányát is, a házunkat is majdnem :D, ééés a leszállás elég félelmetes volt, mert letette a gépet, erre ahelyett, hogy lassított volna, nekiállt gyorsulni, és újra felszállt. Mentünk egy jó nagy kört, és utána szálltunk le végleg.

Itthon anyuék jó kis savanyú káposztával fogadtak, amiből annyit ettem, hogy már a fogam is belefájdult a sok savas cuccba :D Meeeg fiiinom rántott husiiii, ééés tejfölös-gombás pörkölt két helyről is (mert az a kedvencem :D). Jó volt hazaérni, és rettentő fura.

Sokszor még azóta is visszavágyom. Sőt, nem sokszor, hanem állandóan. Látni akarom napfényben a Grand Canyont, és nem esőben! Látni akarom még az Antilop Canyont és utazni akarok a sivatagban, miközben indián zene szól, és el akarok menni Alaszkába, és az északi fényt bámulni és New York-ot is látni akarom!!! Életem legjobb nyara volt! És most kár volt ennyire belemerülni az emlékekbe, mert rettentően elszomorodtam.

New York 3. nap

El sem hiszem, hogy rávitt a lélek, hogy ennyi idő után folytassam az élménybeszámolót. Valószínűleg már senki nem olvassa, aki eddig olvasta, de azért le illene zárnom a tavalyi nyaramat, hiszen nemsokára kezdődik a következő.

Az úti tervünk szerint erre a napra esett a híres Szabadság-szobor megtekintése. Előző este előrelátóan megvettük online a jegyeinket ($24), hogy másnap ne kelljen órákat sorban állnunk, sőt, nyitás előttre érkeztünk, hogy az első hajóra felszállhassunk, és ne a várakozás vegye el tőlünk az időt. Ügyesek voltunk, majdnem minden úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Mivel előző nap megvettük a jegyet, ami magában foglalta a Liberty Island-re a hajóutat, onnan át az Ellis Island-re, ahol a bevándorlási hivatal múzeuma található. Igen ám, de mivel a lehető legjobb időpontban, szeptember elején mentünk, amikor már vége a főszezonnak, és mindent elkezdenek felújítani meg felállványozni, így az Ellis Islandet is... azt persze a neten nem közölték velünk, hogy a sziget le van zárva, a helyszínen pedig csak $17 a jegy... így tehát buktunk 7-7 dolcsit, de sebaj, az élmény magáért beszél. Amúgy nem, mert nem volt olyan nagy szám.
A hajóút élvezhetetlen volt, mert annyi embert tereltek fel a hajóra, mint amennyi disznó egy disznós kamionban van... Hideg volt, ülve nem lehetett semmit látni, mert ha egy hülye feláll fényképezni, akkor a többi 500-nak is fel kell állnia. Szóval.. az egész út alatt mindenki állt, csak én nem. Nem is érdekelt, inkább nevettem a sok hülyén, akik inkább fényképezgetnek, mint hogy a saját szemükkel nézzenek. Ott vannak a fényképek, hogy előhívják az emlékeket, persze, de nem a fényképek alapján kell emlékezni, hogy jé, tényleg, ezt is láttuk a fényképezőgépen keresztül. Az már más kérdés, hogy akik befejezték a fényképezgetést, még utána is ott nyalták-falták egymást mellettem, nehogy véletlenül kilássak. De sebaj, Tomi állt, így ő csinált fényképeket, amik helyettesítik azt az élményt, amit állva tölthettem volna :D (Semmi fontosat nem hagytam ki.)
Szóval kikötött a hajó. Mi pedig szépen megvártuk, amíg mindenki elhagyta a hajót (kivéve nyali-fali pár), és csináltunk jó sok szép Liberty nénis képet. Azután leszálltunk, és elindultunk körbejárni a szigetet. A jegyárba beletartozott, hogy felmehettünk a talapzatra is, és onnan beláthattuk Manhattant. Amíg ott voltunk, viszonylag kevesen voltunk, hiszen még csak egy hajónyi turista szállta meg a szigetet, bár folyamatosan érkezett a többi hajó is.
Körülbelül az egész délelőttünket itt töltöttük, majdnem vettünk egy-két szuvenírt, de az áruk magáért beszélt. A Times Square-en jóval olcsóbb volt minden :D

Igen, ez egy érdekes történet. A hajóúton visszafelé az egyik nő nem vette észre, hogy a szoknyáját felfújja a szél, és két srác meg egy lány folyamatosan ezen röhögött előttünk... egyikük videót is készített az eseményről :D Visszatértét fényképeztük le. Mi is csináltunk képet, de azt inkább nem töltöm fel :D nem túl szép látvány.

Amikor visszaérkeztünk a szigetről, besétáltunk a Wall Streetre. Ha már akkor elkezdtem volna nézni a Briliáns elméket, akkor valószínűleg nagyobb áhítattal szemléltem volna életük fő színhelyeit, így azonban csak egy gyors séta alatt lerendeztük. Rettentő sokan voltak, és a tábor óta valahogy nem bírom a tömeget. Hát, ez van...

Trinity Church

Ezután átsétáltunk a City Hall-hoz, ahova nem tudtunk bemenni, de még kívülről is alig láttuk. Itt egy kedves parkocska is volt, ahol leültünk egy picit pihenni. A mókuskák játszadoztak körülöttünk. Aztán továbbindultunk a Brooklyn Bridge felé. Találkoztunk egy újabb táncos bandával, akiket gondoltunk megint megnézünk, de megint ugyanolyan hosszasan húzták az időt, és végül beleuntunk, hogy csak az emberek pénztárcáját akarják lecsapolni, így inkább otthagytuk őket. Felsétáltunk a hídra, egészen a közepén túlra, hogy jól megnézhessük magunknak Manhattant.

A Brooklyn híd után még elsétáltunk a Herald Square-re, ahol bevetettük magunkat a Macy's-be. Aztán utána irány a Rockefeller Center és annak a teteje. A bejáratot elég nehezen találtuk meg, vagy fél órát bolyongtunk az épület körül, mire végre találtunk egy nyilat, hogy Top of the Rock arra. Persze egy másik bejárat volt, ahol átirányítottak az épület tök más felébe :D Megvettük a jegyet, még volt pont elég időnk napnyugtáig. Persze itt is rengetegen voltak. Amikor felértünk, rögtön lestoppoltunk egy Central Parkra néző helyet, ahonnan aztán addig el nem mozdultunk, amíg az éjszakai fények ki nem gyulladtak. Utána aztán vagy fél órát vártunk, hogy legyen egy fél hely a túloldalon, hogy az Empire State Buildingről is csinálhassunk jó kis képeket.
A nap végén még meglátogattuk a Times Squaret.. utoljára. Sokan voltak, de nagyon szép volt este. Végül aztán hazaballagtunk és a jó kis egy dolcsis pizzából jól bevacsoráztunk.

New York 2. nap

A második napot a Museum of Natural History-val kezdtük. Mehettünk volna még a MoMA-ba, vagy a MET-be, de ez érdekesebbnek tűnt számomra, és mivel én szerveztem (majdnem) az utat, én döntöttem. Be kell vallanom, rosszul. Nem érte meg az élmény a horrorisztikus belépőjegy áráért cserébe. Szép volt, meg érdekes, és láttam igazi, életnagyságú, kitömött Moose-t, de nagyobb durranásra számítottam. Elvégre New Yorkban voltunk, vagy mi a fene. Hol a kreativitás, az interaktív múzeum? Bementünk, körbementünk, már majd' leszakadt a lábam, annyit sétáltunk, erre se egy nyomogatható gomb, se semmi. Csak tárgyak meg szöveg.  És a legfontosabb: mindenhol az óriás bálnát reklámozták, amire persze mi is kíváncsiak voltunk. Ki ne lenne kíváncsi egy óriás bálnára? Erre az a kiállítás persze, hogy fizetős volt. Sebaj, azért láttunk küklopsznagyságú fametszetet, embernagyságú meteoritot, gyönyörű ásványokat, amiket szívesen viszontlátnék egy-két nyakláncban. Volt sok-sok kitömött állat, rengeteg őslakos használati tárgy, ékszer, ruha, jurta, totemoszlop, temetkezési hely és a többi.

igen, ez itt két emeletnyi kitömött állat

ősmoose

metrómegálló

Miután kijutottunk a múzeumból, épphogy leültünk a lépcsőre tízóraizni, amikor elhúzott egy sötétített ablakú limó az úton, amiben egy gyanúsan Jack Nicholsonra hasonlító emberke ült. Végül benyomtuk az elemózsiánkat és útnak indultunk. A következő megálló a Flatiron Building volt, ami a vasaló alakjáról kapta a nevét. Körülbelül egy hónapja adott ki a Takko Fashion egy olyan reklámújságot, aminek ez volt a címlapján.

A Broadway-en haladtunk tovább, ahol elértük a Union Square-t.

Utána célba vettük a Waverly Place-t. Menet közben találtunk egy templomot is. (Nem tértünk be.)

Elmentünk a NYU mellett is. Kicsit elkapott a honvágy, amikor megláttam. Tisztára olyan volt, mint Győrben, csak kicsit New York-iasabb.. és persze a tükörképe. Elmentünk néhány kajáda meg nyomtató mellett. Utána jött egy park (Washington Square Park), ami tele volt fával, ugyanúgy keresztezték egymást az utak, mint Győrben, volt játszótér is, középen pedig a virágágyás helyett egy hatalmas szökőkút térrel együtt, persze. De a felépítése és a hangulata teljesen olyan volt. 

Innen pedig a Bleecker Streetre vezetett az utunk. Itt kanyarogtunk kicsit Manhatten apró, csendes utcáiban. Hangulatos volt, nagyon. Megkerestük a legkeskenyebb házat is 75 1/2 szám alatt. Egy ablakból és egy ajtóból áll. Vicces volt :) Aztán betértünk egy-két szuvenírboltba ajándékokat venni. Tesóm retró képe innen származik :)

A délutánt a Times Square-rel zártuk. Hard Rock Café-ztunk picit meg mászkáltunk fel-le, jobbra-balra.

Hard Rock Café

Négyemeletes metrómegálló a Times Square-nél. Eltévedni lehetetlen..

Hazafelé pedig betértünk a már megszokott pizzázónkba 2-3-4 szelet csöpögős sajtos pizzára meg egy can sodára. Bevallom, kicsit hiányzik az a pizza :( Útközben láttunk lovas rendőröket is, kinti létünk alatt először és utoljára.