Na de elakadt a történet Miami és New York találkozásánál.
Sikeresen kiértünk a reptérre a shuttle busszal, nem volt különösebb gond. Nashville-ben szálltunk át. Elég meglepő amúgy, hogy a nyugati városokban minden reptéren volt ingyenes wifi, és amint átértünk keletre, ez a szolgáltatás átváltott fizetősre. Keleten biztos drágább a jelek sugárzása... ez látszott a tábori wifin is :)
Tehát megérkeztünk a La Guardia reptérre. Kilépve a terminálba teljesen más látvány fogadott, mint amire számítottunk. Azt hittük, hogy New York egyik reptere majd akkora lesz mint egész Tatabánya, ehhez képest a váróterem olyan széles volt, mint egy kórházi folyosó, benne pár szék, tömérdek emberrel, a társuló szaggal és hőmérséklettel együtt. De semmi gond, New York-ban voltunk, a világvárosban, nem számít semmi, csak hogy itt vagyunk, és vár a világ.
Várt is. A szállásunk honlapján elérhető tanácsot követtük, úgy jutottunk el a hostelbe. Vicces volt, mert amikor megkérdeztem egy nénit, hogy hol van az a megálló, ahol le kell szállnunk, azt hitte, hogy nem értem, mi van a papíromra írva, ezért hangosabban és még jobban artikulálva felolvasta a szöveget. Persze akcentussal, mi mással? New York-ban mindenki valamilyen akcentussal beszél, és hülyének néznek, amikor nem értjük meg őket. Már biztos elegük van a sok bevándorlóból.
A busszal végig olyan környéken jöttünk végig, mint amit a filmekben is látni lehet: fák szegélyezik az utat, mellette lépcső vezet fel mindegyik házhoz. Hangulatos volt.
Utána metróztunk még egyet, sétáltunk három saroknyit, és meg is érkeztünk a szállásra. Itt kisebb kavar volt, mert egyikünknél sem volt összesen annyi kp, vagy pénz a bankkártyáján, ami fedezte volna mindkettőnk szállását, éppen ezért külön szerettük volna kifizetni a közösen foglalt szállást. Csak annyit kellett volna tennie a srácnak, hogy számológépen elosztja kétfelé az összeget, és kétszer ad vissza. De nem, ő belenyúlt a rendszerbe, szétválasztotta a foglalást, és két különböző ár jött ki. Persze Tomié lett a több :D Mondtuk neki, hogy ezzel sincs semmi gond, majd egymás között elrendezzük, de nem, neki ez így nem volt jó, úgyhogy fél órát szenvedett vele, mire megoldotta.
Felmásztunk a 3. emeletre, kinyitottuk az ajtót, és tátva maradt a szánk. A franciaágyas szobánk helyett kaptunk egyet, amiben volt egy emeletes ágy. Remek. Nem mentünk le reklamálni, mert már tuti elege volt belőlünk, így fogtuk a két matracot, és leraktuk a földre. Megoldottuk az ágyproblémát, már csak enni kellett valamit. Az egyik recepciós srác mondta, hogy 4 saroknyira vannak pizzázók meg mindenféle kajádák. Elindultunk hát felfedezni a várost. Chelsea-ben laktunk, ami Manhattanben van. A szállásunk a 23. és a 8. utca sarkán volt. Elértük a 7. utcát, aminek a sarkán, pontosan a metrólejáró mellett megláttuk a későbbi törzshelyünket, az $1-os pizzázót. Isten kaja volt a sok müzliszelet és szalámis kenyér után, de a negyedik napra már nagyon elegem volt belőle. Egy szelet sajtos pizza volt $1, két szelet sajtos + egy innivaló pedig $2,75, így teljesen megérte. Jól bekajáltunk, majd nagy boldogan visszamentünk a szállásra, és aludtunk. Ugyanis másnap kezdődött a nagy kaland.
Rita egyik volt osztálytársa jó sok időt töltött New Yorkban au pair-ként, így elég jól ismerte a várost. Már korábban összeállított egy 3 napos kirándulást, amit nekünk is elküldött, így nagyon sokat nem kellett tervezgetnünk, azt követve ismertük meg a várost.
Times Square
A reggelt a Times Square-en kezdtük. Rengeteg ember és sok bolt jellemzi. Az emberek nagy része turista, vagy turistaerőszakoló városnéző túrát hirdető emberke volt. Szörnyű volt, bár nem annyira, mint Vegasban. Voltunk a Hard Rock Café-ban, meg még utána vagy hússzor visszatértünk; az M&Ms boltban, Disney Store-ban, és Wonka boltban, meg rengeteg NYC bigyóboltban. Az utcákon találkozhattunk pókemberrel, vasemberrel, Mickey és Minnie egérrel, a Toy Storys cowboy babával, Szabadság szoborral, és még sok más hírességgel.
Bryant Park
Ezután tovább sétáltunk, és elértük a Bryant Parkot, ahol vannak fák, padok, a bokrok között eldugott konnektorok, és a lombkoronák fölött még az Empire State Building is kidugja a fejét :) Itt leültünk, nézelődtünk és ettünk egy keveset.
Most pedig félbehagyom az írást, mert holnap suli, és fáradt vagyok, de ígérem, hogy nemsokára a végére érek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése