Negyed éjfélre értünk a Fort Lauderdale reptérre, és mivel aznap éjszakára direkt nem foglaltunk szállást, a reptéren éjszakáztunk. Soha többet nem akarok reptéren aludni! Rosszabb volt még a Grand Canyonos sátorozásnál is. Tudtam aludni, azzal nem volt gond, de amikor felkeltünk, teljesen úgy éreztem magam, mint egy hajléktalan.
Reggel 6-kor végül elindultunk. Kimentünk a reptér elé, ott felszálltunk egy shuttle-re (1) ami elvitt a Tri-rail állomásához. Ott felszálltunk a Tri-rail-re (2), ami elvitt a Miami Internatinal Airport megállójához. Itt felszálltunk egy shuttle-re(3), ami bevitt a reptérre. Itt felszálltunk a MIA Mover-re (4), ami elvitt a Metrobus-hoz. Itt pedig felszálltunk a 150-es buszra (5), ami elhozott South Beachre, a szállásunkra. Csupán 3 órát tömegközlekedtünk.
Persze, mint kiderült, csak fél 1-től vehetjük át a szállást, ezért inkább átöltöztünk, és lementünk a strandra kicsit. A víz nagyon meleg, a part nagyon homokos, és nincs árnyék sehol. Délután visszamentünk, a foglalási áron felül még lehúztak 65 dolcsival, gondolom mert 12 ágyas helyett 8 ágyas szobába kerültünk. Nagy könnyebbség...
A szobába bezsúfoltak 4 emeletes ágyat, meg 3 oszlop zárható szekrényt, illetve van még egy kis fürdőnk is. Igazából lehetne rosszabb is.
Volt egy lakótársunk, aki igazán kihúzta a gyufát nálunk. Az oké, hogy barátkozni próbált, meg inni invitált bennünket, de amikor hajnali 3/4 4-kor bejött, és elordította magát, hogy mi hogyhogy külön ágyban alszunk (nem igazán férünk el ezeken a keskeny ágyakon), tán így kényelmesebb? Na.. ekkor utáltam meg igazán. Hála istennek tegnap délelőtt elhúzott, de az is biztos, hogyha reggel kétszázszor nem tette meg a táskája és az ágya közti távot, akkor egyszer sem. A többiekkel nincs nagyobb gond. Tegnap jött egy idősebb bácsi, aki nagyon durván horkol, de szerencsére csak hajnalban kezdett rá igazán. Volt még francia és német pár, angol csajok, orosz srác. Eléggé international a szoba.
Megérkeztünk Miamiba, és másnap elmentünk Evergaldes-be. Úgy volt, hogy autóval fogunk elmenni Key West-re, de elég messze van, meg drágább is lett volna. Ez a félnapos túra fejenként 40$ volt. Meg is békéltem vele gyorsan, hiszen igaz, hogy Dexter a könyvben járt Key Westen, de Everglades-ben ölte meg Doaks őrmestert a második évadban (igazából egy magántónál forgatták, de az mindegy). Szóval mindkét helyen átérezhettem a dexterizmust. Na jó, csak viccelek.
Amúgy elég félelmetes Miami, szerintem azért nem érzem magam biztonságban, mert túl sok Dextert néztem :D és mindenhol sorozatgyilkosokat látok, akik az éjszakában vadásznak a fiatal lány áldozataikra.
Szóval, Everglades.
Busszal mentünk, körülbelül egy órás volt az út. A parkhoz egy hosszú út vezetett, aminek két oldalán ott volt a mocsár, és az úttól kb. 3 méterre végig egy sárga kerítésféle vezetett, hogy a vadállatok ne másszanak fel, és egyék meg a gyanútlan turistákat. Leparkoltunk, megkaptuk a csoportunk számát, és már mehettünk is a propelleres mocsárjáró hajónkra. Kaptunk füldugót is, mert amikor száguldoztunk, nagyon hangos volt a motor. Elég jó kilátásunk volt, a legelső sorban ültünk.
Az út elég eseménytelen volt. Befenyítettek bennünket, hogy ne nyúljunk ki a hajó korlátján, mert leharapják az aligátorok a kezünket, de a víz is csak térdig ért kb. Persze, biztos belesüppedtünk volna nyakig az iszapba. Az egész mocsár tele van fűvel és élettel. Kihajóztunk a közepére, és nem volt körülöttünk semmi. Nagyon szép és félelmetes volt. Főleg, amikor mondták, hogy a világon egyedül itt él aligátor is és krokodil is. Amikor elindultunk visszafele, meglepetésünkre és szerencsékre csak aligátorokkal találkoztunk, ugyanis ők a kevésbé agresszívek. Először egy nagyobbat vettünk észre egy fa törzsénél lapult a vízben, nem messze tőle pedig egy pici bébi feje lebegett a vízben. Nagyon aranyos volt. Az s megfordult a fejemben, hogy igazából ezek műanyag aligátorok, amiket a turisták miatt tettek oda... de Tomi azt mondta, hogy igaziak voltak. Ki tudja, én mindent el tudok képzelni.
A visszaúton még láttunk nagy és kicsi teknősöket is úszkálni a víz alatt. Remélem túlélték az aligátorokat.
Miamiban igazából nem sok dolgot csináltunk. Lementünk a strandra, sétáltunk a sétálóutcákban, vásárolgattunk, ilyenek. Nem is nagyon lehet mást csinálni. Vagyis de. El lehet menni Dexter apartmanjához!!
Ma délelőtt el is mentünk. Google maps-en megnéztem az útvonalat, busszal el kell menni a 96. utcáig, onnan gyalog a 103.-ig, és már ott is vagyunk. Leszálltunk, kerestük a táblát, hogy Bay Harbor, de semmi. Megyünk egyenesen, elhagytuk a 101. utcát, jön egy híd, na mondom jó helyen vagyunk, mert be kell menni egy szigetre. Sétáltunk már vagy egy órája 11 körül, a legnagyobb melegben, mire látjuk, hogy a hídon túl nincs semmi. Teljesen magamba zuhantam, úgyhogy gondoltuk elsétálunk még a messzi hotelekig, hátha ott lesz. Délben oda is értünk, 158. utca!!!
Megfordultunk, és felszálltunk az első buszra, ami visszahozott. Egy órára értünk vissza. Megnéztem itt, hogy merre kellett volna mennünk... kb. 2 utcával odébb kellett volna párhuzamosan mennünk, és akkor eljutottunk volna a jó szigetre. De természetesen Miami Beachen nincsenek gyalogosok, vagy ha vannak, azoknak is van GPS-ük, így nem kell semmit, szó szerint semmit kitáblázni! Nagyon felidegesítettem magam.
Már mennék haza. Holnap hajnali fél 5-kor jön értünk elvileg a shuttle, ami kivisz a reptérre, ugyanis az első busz 5-kor indul, és azzal nem érnénk ki időben. Kíváncsi vagyok, hogy megtalálnak-e bennünket, mert a visszaigazoló emailben nincs benne a pontos házszám, ahol fel kell venniük. Remélem a rendszerben benne van, mert nem akarok 100 dolcsit pluszban kifizetni egy taxisnak.
Tehát holnap irány New York, 3,5 napunk lesz ott, remélem nagyon jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése