A túra
Vegas tábla
Az indulás egy kis kavarodással kezdődött, természetesen, mert először azt terveztük, hogy ketten megyünk ki a kocsiért a reptérre, utána bejövünk a cuccainkért és a fiúkért, ám a neten azt láttuk, hogy a buszjegy csak $2, így riasztottuk a két fiút, hogy jobban megérné, ha ők is felkelnének, és együtt mennénk ki, nem kocsikáznánk a városban ide-oda. Amikor reggel 7-kor kiértünk a buszmegállóba, persze közel s távol egyik jegyautomata sem működött, mire kiderült, hogy a jegy nemis 2, hanem 6 dolcsi. Már nem volt visszaút, felpattantunk a buszra, kifizettük a fejenként 6 dolcsit, és hagytuk Zsoltit aludni a buszon a megállóig. Ezután felvettük a kocsit, aminek az ára kicsit feljebb ment, mert rábeszéltek egy biztosításra, és a GPS sem annyi volt, mint amennyit írtak, de sebaj, a végére így is fejenként $110-re jött ki a mi kis 2 napos túránk, míg egy átlagos egynapos Grand Canyon túra olyan 80-90 körül van, szóval mindenképpen megérte.
Az első megálló a híres Las Vegas tábla volt, mivel a Strip túlsó végén volt, nem akartunk kigyalogolni amíg még itt voltunk, hanem inkább kocsival kerestük meg. A tábla mellett műfű és mű Elvis fogadott bennünket.
A második állomásunk egy Walmart volt, ahol beszereztünk egy négyszemélyes, jó drága sátrat, illetve mellé egy ajándék-visszatérítő kártyát, aminek az a lényege, hogyha ajándékba veszel valamit, és nem tetszik, akkor minden kérdezősködés nélkül visszaadják a pénzt.
Harmadik állomásunk pedig az Antelope-Canyon! Közel 4,5 óra kocsikázás után a kopár, sziklás hegyekkel körülvett sivatagi utazás után meg is érkeztünk. Közben vicces képek is készültek az alvó fiúkról, de jó fej leszek, és nem rakom fel őket :) Mikor odaértünk, naivan azt hittük, hogy majd ingyen megússzuk a túrát, de szembesítettek vele, hogy ez bizony $30 lesz. Így fogtuk magunkat, és továbbálltunk. Mentünk vagy 5 percet, lefordultunk a Lower Antelope Canyonhoz, és ott már csak 26 dolcsi volt az egy órás gyalogtúra. Befizettük, és már indultunk is. Közel fél percet sétáltunk, amikor egy alig 40-50 centis réshez értünk a földön. Vicces volt, amikor a túravezető srác megkérdezte, hogy ugye nincs senkinek klausztrofóbiája, mert oda kellene lemenni.
Az biztos, hogy ezt magunktól nem találtuk volna meg, én egészen eddig azt hittem, hogy egy barlangba kell majd bemennünk. Végül egy lépcső vezetett lefelé, és bejutottunk a csodába. Eszméletlen, ami ott lent van, ez az egy óra hihetetlen élmény volt számomra. Az biztos, hogy ha egyszer visszajövök az USA-ba, muszáj megint megnéznem. Amíg nem láttam, azt gondoltam, hogy a neten lévő képek csak a photoshopnak köszönhetően ilyen élénkek és szépek.
Az Antelope Canyon után megálltunk egy vadnyugati benzinkúton, ahol mindenki be volt lassulva, senki nem sietett sehova, és eléggé elhagyatott is volt.
Ezután újra felkerekedtünk és elindultunk a Grand Canyonhoz. Menet közben jöttünk rá, hogy a Horseshoe Band bizony itt van a közelünkben, meg kellene nézni. Gyorsan meg is fordultunk, visszaautókáztunk oda, ahová a GPS vezetett bennünket, de bevitt egy falu közepébe, így sajnos nem találtuk meg, mivel utána az egész GPS beszart és 20 perc kellett mire magához tért. Úgyhogy egy élménnyel kevesebbel, de még így is elég sokkal a zsebünkben újra felkerekedtünk a GC-hez. Sötétben értünk oda, sajnos a naplementét már nem láttuk, viszont láttunk egy közvetlen az út mellett álló hatalmas szarvast. Kicsit ijesztő volt, hogy csak akkor vettük észre, amikor már elmentünk mellette. Megkerestük a campingünket, felállítottuk a sátrat, lezuhanyoztunk és már aludtunk is. Illetve aludtunk volna, ha nem lett volna hideg, és nem lett volna tele kővel a padló. Rettenetes volt ez az éjszaka. Szarrá fagytam pedig volt rajtam két pulcsi, egy kabát meg hálózsák. A föld nagyon kényelmetlen, kemény és hideg volt. Hason jó lett volna aludni, de féltem, hogy felfázom, így inkább oldalra fekve aludtam, de így elaludtam a vállam, a derekam és a nyakam is. Mozdulni alig tudtam. Reggel hangos kopácsolásra meg kaparászásra ébredtünk, mire rájöttünk, hogy egy tyúkméretű varjú kaparássza Tomi Pringles-ös dobozát, amit kint felejtettünk az asztalon. Szép kis lyukakat vájt rá a csőrével.
Miután mindenki felkelt, felkerekedtünk és beültünk a bérelt Dodge-unkba, és elindultunk megnézni a Grand Canyont.
(folyt. köv., most megyek aludni, mert holnap irány Horány!)
Grand Canyon
Először találtunk egy szuvenírboltot, ahonnan alig tudtam kijönni, annyi jó indiános meg GC-s cucc volt, csak sajnos minden nagyon drága volt. Utána pedig belőttük a célpontot: Mather Point-ot.
Az alatt a néhány óra alatt, amíg a Grand Canyonban voltunk, rettentően megutáltam az embereket. Annyian voltak mint az oroszok, és mindegyik képet akart csinálni, nem érdekelte őket, hogy a tájképen még másik 20 ismeretlen ember benne van, csak a mennyiségre mentek. Nem csak ez árnyékolta be az egész élményt, hanem az időjárás is. Amikor leparkoltunk elkezdett szakadni az eső, leereszkedett a köd és alig lehetett látni valamit. Persze, már-már törvényszerű, hogy amit az ember ennyire vár, abban kicsit mindig csalódik. Ettől függetlenül gyönyörű volt, és megérte elmenni. Mégis, ha tehetem még visszamegyek, hogy napsütésben is láthassam. :)
 |
| Zsoltival, csak hogy ne érje panasz a ház elejét :) |
Jó volt, szép volt, és ez a túra volt eddig a legjobb az egész USA-ban!! Végül szuvenírt nem nagyon vettem, viszont megígértettem Tomival, hogyha hazamentünk, egy antilop meg egy GC-s saját fényképet nagyban kinyomtatunk, bekereteztetjük és kirakjuk a szobánkba! Remélem lesznek olyan jó minőségűek a képeink.
Hoover Dam
Ha már a Horseshoe Band-ről lekéstünk, gondoltunk nem hagyjuk ki a Hoover-gátat. Igen ám, de az nem Vegas fele van? De, bizony! Beültünk hát az autóba, és ahelyett, hogy célirányosan elindultunk volna LA fele, a végső állomáshoz, kerültünk egy órát vissza Vegas fele, hogy megnézhessük a hatalmas gátat.
A víz most eléggé lent volt, lehet is látni a hegyen a színkülönbséget, hogy meddig szokott felszökni a víz.
A Hoover-gát után végül tényleg elindultunk Los Angelesbe.
Lehet ezt még fokozni? Micsoda helyek!!!
VálaszTörlés